2008. július 31., csütörtök

Nyílméreg szekció - Új faj - Ranitomeya sp. Supatá

Nem hinné az ember, hogy ezen a kis bolygón aminek minden egyes területére betette az ember a lábát képes még meglepetéseket okozni. És nehéz elhinni, hogy vannak még olyan helyek is amit az ember nem talált meg magának és kezdett el kizsákmányolni. Ilyen helyek a tengerek mélye és az őserdők áthatolhatatlan növényrengetege. Mind a mai napig folynak expedíciók, találnak és írnak le új fajokat. És sok olyan faj van ami azelőtt eltűnik mint hogy az ember felfedezhetné őket, hisz már korábban elpusztítja az élőhelyeiket. Kolumbia azon területe a földnek ahol 583 kétéltű fajt tartanak számon. Örvendetes az is, hogy találnak új fajokat. 2007-ben, Kolumbia középső részén, Cundinamarca régiójában, a hegyvidéket kutatta az erdőséget. Egy új kétéltű fajt, egy Dendrobatidae-t találtak. 2008 november elejétől egyenlőre Ranitomeya sp. Supatá néven fut a béka. Az biztos hogy a mindössze 2cm-es béka egy alig 20 hektáros területen található meg, így egy igen elszigetelt, kis területen élő fajról vagy populációról van szó.


A Kolumbiai kormány elék komoly hangsúlyt fektet a környezetvédelemre, az erdők magtartására – talán az erdők mélyén üzemelő droglaborok miatt amik az országnak jelentős bevételt hoznak – és a fajok védelmére, így egyhamar biztos nem jut el a békakedvelők terráriumaiba.

Nyílméreg szekció - X-frog - a kívülállók

Az állatvilágban, vagyis nem csak ott, hanem az egész földön jelen van az evolúció. Ez teszi lehetővé, hogy most a földön ilyen sokszínű állat és növényvilág tud létezni. Bár vannak emberek kik a teremtésben hisznek és elvetik az evolúció folyamatát, őket megkérném, hogy ne olvassák tovább az írást mert nyugalmukat megzavarhatja. Köszönöm.



Nos, ennek a folyamatnak alapja az, hogy az élőlények genetikai készlete módosul valamely behatás következtében. Ennek lehet jó és rossz oldala is. A negatív következményekkel járó mutációk nem, vagy csak igen ritkán figyelhetők meg a természetben, hisz nekik ebből hátrányuk származik, életképtelenek lesznek abban a környezetben. Itt újabb emberi beavatkozás történik, hisz jelen esetünkben a terráriumban, fogságban tartott állatoknál nincsenek meg azok a külső veszélyek melyek megakadályozhatnák a természetben nem kívánt módosulás fennmaradását. Vannak olyan módosulások melyek zömében nem befolyásolják az egyed életét. Ilyenek lehetnek a nyílméregbékáknál a színváltozatok. Más más populációkban különféle színárnyalatok, színeltérések figyelhetőek meg. Példa erre csak a Dendrobates auratus, aminek közel 30 változata ismert. Érdekesen változnak az elszakadt populációk megjelenése. A Hawaii szigetekre betelepített auratusok is más mintázatokat adnak ki, mint az eredetileg odatelepített fajok rajzolata.


Terráriumi körülmények közt jobban megfigyelhetők ezen módosulások. A miértjét lehet találgatni, talán az lehet probléma, hogy az egyedek kik egymás közt párzanak, javarészt testvérek. Ez magyarázhatja azt is, hogy pl. az Epipedobates tricolor egyedeinek középső csíkja generációnként egyre halványul. Több fényképes beszámoló is került fel a netre különféle fórumokra, talán a legnagyobb ilyen fórum a dendroboard.com. itt több topicban is foglalkoznak a témával, publikálnak képeket. Egyes egyedeknél a rajzolat, mintázat megmarad és a színe is, viszont a test alapszíne, ami javarészt fekete, ez halványul, akár teljesen pigmentmentesé is.



Más egyedek pedig besötétednek, olykor a mintázat is alig-alig észrevehető. Arról nincs információm, ezen pigmentbeli változásokon végbement egyedek gyorsabban illetve lassabban fejlődnek átlagos színezetű társaiknál. Akvarisztikában figyelhető meg, hogy a sok fekete pigmentet tartalmazó állatok mint a vitorláshalaknál, szifóknál lassabban fejlődnek, érzékenyebbek, és kevésbé termékenyek mint az alap változatok.



Van mikor új szín jelentkezik a békán, mint a képen prezentált E. tricolor esetében, vagy a színek eltűnnek, mint a szinte teljesen kék Dendrobates tinctorius ’Azureus’ esetében, ahol a háton lévő fekete rajzolatok hiányoznak. ezek nem érintik hátrányosan az állatokat, és esetleg továbbtenyésztve terráriumi körülmények közt alakulhatnak ki új színváltozatok. Én ezen manipulációkat nem támogatom, magam részéről a természetesség híve vagyok.



A mutációk extrémebb változata mikor a test módosulásával jár. Ilyen lehet egy 3. láb kinövése, csökevényesedett végtagok. Ezen egyedek sokkal kevésbé életképesek, gyakorta meg sem érik azt, hogy békákká alakuljanak. Az ilyen példányokat nem érdemes magtartani, az állomány védelme érdekében ajánlatos kiszelektálni a tenyészetből. Szintén nem szabad az állományban hagyni az úgynevezett pálcikalábú békákat sem. Ezek a helytelen táplálék, vitaminhiány miatt alakulhatnak ki.

2008. július 30., szerda

Üvegkád - Elfeledett sügerek - A zászlós sügér

Zászlós sügér - Mesonauta festivum (Heckel, 1840)


Még a 70-es, 80-as években az akvaristák nagy csodálói voltak a fejlett ivadékgondozást tanúsító Közép és Dél-Amerikai sügereknek. A vonzódás meg van mind a mai napig, sőt, egyesület formájába is tömörülnek, de sajnos nem az előbb említett sügerek, hanem a Kelet-Afrikai nagy tavak sügerei. Főleg különös színeikkel és változatos alakjukkal vonják magukra az érdeklődők tekintetét. Szépségük mellett hátrányuk az agresszív viselkedésük amik csakis hasonszőrű, afrikasügerekkel való együtt tartást teszi lehetővé. A Közép és Dél-Amerikai sügerek a 90-es évektől kezdve erősen visszaszorultak. A korábbi nagy sláger zebrasügér, most már szinte kelletlen lakója az akvaristák akváriumainak. Hasonló sorsra jutott a korábban méltán népszerű zászlós sügér is az akkor még cichlasoma festivum néven. Időközben Mesonauta lett és több más alfajt, fajt is találtak mellé, igaz ezen fajok csak az igényesebb akvarisztikai kultúrával rendelkező országokban találhatóak meg.


Élőhelye nagy kiterjedésű, északról Venezuelától egészen Brazília és Bolívia határáig, de találtak példányokat a Rio Paraguayban is. Az itt előforduló áradások révén jut el sok más mellékfolyóba vagy tóba. Szereti az árnyékos, faágakkal teletűzdelt terepet. Természetben gyakorta úszkál együtt vitorlás halakkal amik akvarisztikai szempontból sikeresebbek voltak nála, hisz mind a mai napig igen nagy sikerük van akvarisztikai berkekben, újabb és újabb színváltozatok kerülnek a lakások üvegmedencéibe. Első példányai 1908-ban érkeztek Németországba E. Reichelt jóvoltából. Első sikeres szaporítására 1911-ig kellett várni, ekkor egy Weinhausen nevű német akvaristának sikerült elsőnek ivadékokat felnevelnie.


Teste ovális alakú, előrenyúlt szájjal, teste felső részén sötét sáv húzódik a szürkés, halványsárga testén. Hátúszója erősen megnyúlt, egyes példányoknál túl is nyúlik a farokúszón. Az idősebb egyedek kopoltyúfedői kékes olykor zöldes színben pompázik. A nemek megkülönböztetése biztosan csak az ikrázáskor, a genitális szemölcsök megfigyelésével lehet. Hímeknek vékony kis kúp, míg a nőstényeknél szélesebb kúp figyelhető meg, ez rendszerint az ivást megelőző udvarlásnál már megfigyelhető. Testméretük 10-15cm között változik. Békés és elég félénk természetűek, nyugodtan tarthatók együtt más békés csapathalakkal, de gondoskodni kell számukra nagy, legalább 150L-es medencéről és dús növényzetről vagy megfelelő búvóhelyekről. Ez utóbbira tökéletesen megfelelnek a különféle mangrove és vasfák. Félénkségéről annyit, hogy egy hírtelen felkapcsolódó fénytől vagy egyéb hirtelen változástól sokkot kaphat amiben gyakorta bele is pusztulhat.


Szereti a lágyabb (6-10 nk) és savanyúbb (6 pH) vizet, ezt meghálálja élénk színeivel és szaporodásával. Hőmérsékleti igénye megegyezik a vitorláséval, 24-26°C.A víz jó szűrésére fokozottan kell figyelni, érzékeny lehet a felgyülemlett bomlástermékekre, de ez majd minden halra igaz lehet. A vizet színezhetjük tőzeggel vagy égerfa tobozával. Ezáltal is természetesebb, nyugodtabb környezetet biztosítva. Szaporodása a vitorláséhoz hasonlóan megy végbe. Egy nagyobb kőre, cserépre vagy akár műlevélre is leikrázik. A kicsik két nap alatt kelnek ki az ikrákból, további 3 nap míg elúsznak. Számuk 150-500 lehet. Ez függ a nőstény méretétől és korától is. Mindkét szülő neveli a kicsiket, azonban társas akváriumban gyakorta megeszik már az ikrákat is féltésből. Ajánlatos a párt külön helyezni és ott is tartani ha ivadékok felnevelése a célunk. Erre megfelel egy 80L-es akvárium berendezve faágakkal és némi kerámia virágcseréppel vagy nagyobb kövekkel, amik nem keményítik a vizet.


Az ivadékok gyorsan fejlődnek, 6-7 hetesen már teljesen ki is színesednek jó tartás mellett.


Akváriumban szinte teljesen eltűnt ez a faj, néhány éve a M. insignis faj amit üzletekben lehet kapni. A két faj közti különbség az, hogy az insignis melle erőteljes sárga színezetű, tartása és szaporítása teljesen megegyezik a festivuméval.

2008. július 29., kedd

Nyílméreg szekció - Eperbéka - Oophaga pumilio

Eperbéka - Oophaga pumilio (SCHMIDT, 1857)


Az Oophaga pumilio a nyílméregbékák egy kisméretű tagja. Nevének jelentése az Oophaga tojásevőt jelent, ami az ivadéknevelésére utal, valamint a pumilus ami törpét jelent, ami pedig kicsiny, alig 20mm-es termetére utal. Magyarul szamóca vagy eperbékának nevezzük. Az Élőhelye Közép-Amerika Karib- tengeri partvidéke, Nicaraguától Panamáig. Az őserdők talaját lakja a tengerszinttől egészen 950m-es magasságig. Területileg elég elszórtan élnek populációk. Gyakran megvetik lábukat az ember lakta területen is, előszeretettel a kakaó és banán ültetvényeken. Élőhelyei elég változatosak, néhol 32°C-os hőmérséklet is lehet, igaz az árnyékosabb területeken, amiket ezek a békák kedvelnek, némileg hűvösebb van. Éjszakára a hőmérséklet 3-4°C-ot is csökkenhet. A levegő 70-80%-os páratartalmú, ami nem csapódik le a levelekre, tereptárgyakra, ezért lehet száraz leveleket találni a talajon. Azonban ezek alatt nedves avarréteg található. Reggel és este 100%os páratartalom és köd van. Májustól Szeptemberig tart az esős időszak, ilyenkor magasabb a levegő páratartalma és a szaporodás is intenzívebb. Avatatlan szem észre sem veszi a rikító békákat, rá kell állnia a szemnek, ekkor azonban tucatszám lehet megpillantani, ezen teremtményeket.


Bokrok között csicsergésükkel adják tudtunkra, hogy itt hímek udvarolnak. Csak a hím békák énekelnek. Brekegésük nem nevezhető igazán annak, inkább lágy trillázásnak, sokkal inkább hasonlít madárcsicsergésre, mint a kecskebéka hívó szavára. Apró méretükhöz képest elég hangosan dalolásznak. Általában az általa kiválasztott tereptárgyon énekel, ahova hívja a nőstényeket párosodni. Egyes helyeken rivális hímek is megjelennek, akikkel ádáz birkózás kezdődik az ideális petéző hely birtoklásáért. A sikeres petézést követően 10-14 nap múlva a nőstény hátára veszi a kis ebihalakat és egy kisebb vizes helyre, a broméliák tölcsérében összegyűlt vízbe vagy a tengerpart közelében akár egy kagylóhéjba is, leteszi ivadékát. Egy helyre csak egy ivadékot helyez. Általában 2-6 petét raknak, így ennyi ebihalról kell gondoskodnia a nősténynek. Szó szerint gondoskodnia, mert nélküle az ebihalak éhen halnának. Olyan különleges ivadékgondozásuk van, hogy a nőstény eteti a kicsiket míg át nem alakulnak kis békává. Rendszeresen felkeresi a kis lárvákat és egy-egy terméketlen petét rak a vízbe amit az ivadékok mohón felfalnak. Ezen megfigyelésekhez nagy segítséget nyújtott a terráriumi tartás. Itt figyelték meg elsőként ennek a parányi békának roppant érdekes ivadéknevelő magatartását. Sok eredménytelen mesterséges felnevelési kísérlet után figyelték csak meg, hogy a terráriumban hagyott petéket az anya külön helyekre szállítja és egyesével eteti. Ezután próbálkoztak tojással illetve más békák petéivel etetni a kicsiket. A lárvák mesterséges felnevelése igen körülményes és hosszadalmas, alacsony százakéban sikerül ivadékot felnevelni, mint a hagyományos neveltetéses módszerrel. A kis ebihalak optimális körülmények közt 6-9 hét múlva alakulnak apró kis békákká.


Nicaraguától Panamáig hatalmas területet ölel fel az elterjedésük. Jellemző, hogy minden egyes populáció rendelkezik egyedi fajta bélyegekkel, amik csak rá jellemzőek, általános a színekben való különbözőség. Bastimentos szigetén, Panama partjaihoz közel a többi helytől eltérően, egy populáción belül is vannak eltérő színezetű példányok. A változatokat legtöbb esetben a lelőhely szerint nevezik el mint pl : Oophaga pumilio ’’Bastimentos’’. Színezetük rendkívül változatos, kék, piros, zöld, sárga és még számtalan változat. Kedvencem a vörös testű és kék lábú ’Blue Jeans’ néven jegyzett béka. Bár egyes kutatások már nem pumilionak titulálják, hanem önálló fajkén Oophaga cf. typographa néven.


Változatos színeit látva nem is meglepő, hogy népszerű békák. Sokan a hobby egyik legmagasabb szintjének tekintik érdekes ivadékgondozása miatt. Magyarországon talán csak pár példány éldegél valahol, lehet ebben közrejátszik a „hagyományos” békákénál magasabb ára, hisz börzéken 80-100euro a kezdő áruk példányonként. A változatok nem csak színezetben hanem viselkedésben és szaporodási intenzitásban is eltérhetnek egymástól, ezen jegyeket pedig igazán csak terráriumi körülmények között lehet megfigyelni. Nehezebb tenyészhetősége azt vonja maga után, h néha lehet vadon fogott példányokat is találni. Ezeket érdemes kerülni, egyrészt CITES által védett és szigorúan büntetett fajról van szó (akár csak a többi nyílméregbéka) és a vadon fogott példányok elég viszontagságos körülmények közt érkeznek Európába, 10 példányból 7 már az út alatt elpusztul, további kettő pedig terráriumokban. Nem is beszélve az általuk behozott különféle baktériumokról, amik ellen védtelenek a fogságban nevelt békáink, illetve fordítva is igaz lehet mindez. Táplálékra való rászoktatásról nincs információm, de biztos nem megy zökkenőmentesen a több mint 100 féle rovarból álló táplálékpaletta leszűkítése 2-3 addig nem fogyasztott rovarra.


Úgy tudjuk legeredményesebben szaporítani békáinkat, ha békén hagyjuk őket, a lehető legnagyobb terráriumot rendezzük be nekik, sok búvóhellyel illetve kis vizes edénnyel amibe az ebihalakat rakhatják a nőstények. Erre a célra tökéletesen megfelelnek a kis filmtekercses dobozok. Oldalára csöppnyi lyukat fúrva kis tapadókorongot helyezhetünk, és már kész is a kis békauszoda.


Terráriumban érdemes őket 26°C körüli hőmérsékleten tartani, mint alacsonyabb, 22-23°C-on. Érdemesebb párban tartani őket mind csoportban, így elkerülhető, hogy a rivális hímek rátaláljanak a petékre és elfogyasszák őket, valamint így a pár nyugodtabban végezheti az udvarlás és párzás rituáléját. Változatonként más és más a peték száma. Néhol csak 1-3, míg a Basimentos változatnál gyakorta 6 pete is található, talán ezért is ez a legnépszerűbb változat. A frissen átalakult békák aprók, így gondoskodni kell számukra a megfelelő apró táplálékról. Ez lehet ugróvillás vagy napos tücsök. Gondot jelenthet a nagy terráriumban, hogy nem tudjuk biztosítani a kis békák számára szükséges tápláléksűrűséget, ezért ajánlatos a kicsiket külön nevelni, kisebb terráriumban ahol könnyebb biztosítani a magas tápláléksűrűséget, amik a gondtalan fejlődéshez elengedhetetlenek. Amíg ebihalai vannak a párnak, addig nem szaporodnak, így amint a kicsiket már nem etetik ajánlatos külön venni őket. Ezáltal újra szaporodásra lehet sarkalni a párt.


Pumilio érdekes terráriumi állat, szép színes, piciny termete ellenére is könnyen megtalálható és figyelhető a terráriumban. Szemünk előtt pörög le az élete a párválasztástól a nászon keresztül az ivadékok felneveléséig. Roppant hálás kis jószágok. Remélem, hamarosan én is birtokosa leszek egy pár fantasztikus békának, és ezt kívánom minden érdeklődő terrarista társamnak is.

2008. július 28., hétfő

Üvegkád - Utazás Liliputba

Amanda lazac Hyphessobrycon amandae (Géry & Uj, 1987)

Sok ember helyszűke miatt nem teheti meg, hogy hatalmas akváriumot rendezzen be piciny életterébe és megfosztva érzi magát attól, h mutatós, csapathalakat tartson. Éppen nekik találta meg és írta le Géry és Uj 1987-ben az Amanda lazacot. Elég későn találták meg, nem is csoda hisz apró termetével eltűnik a fürkésző szemek elől. Élőhelye a Rio Argaguaia. Ennek a közel 2km hosszú folyónak a forrásvidékétől északabbra található apróbb öbleiben és mellékágaiban fordul elő több más Hyphessobrycon társaságában. Természetes környezetében a víz lágy (~1nk), enyhén savas ( 5,5-6pH ), de akváriumban a sima csapvíz megfelel számára. Otthonosabbá tehetjük, ha kisebb mennyiségű égertobozzal vagy tőzeggel megfestjük a vizet, ez nagyobb biztonságérzetet ad és jobban kiemeli a színüket akár csak egy sötétebb háttér és talaj. Apró termetű, 2-2,5cm-es a maximális testhossza. Ivari különbözőségek a szokásosak, nőstény nagyobb és teltebb, halvány színekkel. Hímek élénkebb színezetűek, amik az ivás idején csak fokozódnak. Kis termetű csapathalak révén egy kisebb 30-40L-es akvárium is megfelel tartásukra, viszont ügyeljünk rá, hogy minimum 6 példányt tartsunk, de inkább 10-et, hisz csapathalak. Angol nevének jelentése izzó, parázsló lazac. Ez utal a színére is ami narancsos vöröses. Van egy sárgásabb változata is, azonban nem tisztázott, hogy ez egy alfaja vagy egy teljesen különálló faj. Bár a Hyphessobrycon és a Hemigrammus nemek közt is nem tisztázott a hovatartozás, különbözőség. Ez egy aktuális probléma ami a tudósokra vár.


Igen békések így gond nélkül együtt tarthatjuk más kis testű halakkal. Minden élő, fagyasztott illetve száraz eleséget elfogyaszt ami befér apró szájába, így az eleséget ennek megfelelően válogassuk össze. Természetesen jól fejlett, jó kondiba lévő egyedeket csakis minőségi, javarészt élő eleséggel nevelhetünk.


A 6-8 hónapos nőstények már szépen kerekednek, ilyenkor meg lehet kísérelni az ikráztatásukat. A többi kis termetű lazacéhoz hasonlóan zajlik az ikráztatás. Jó eredményt érhetünk el ha a nemeket külön akváriumban tartjuk az ikrázást megelőzően 2 hétig. A legteltebb nőstényt és a legélénkebb színezetű hímet válaszuk ki. Kis 4L-es akvárium elegendő számukra. Gondoskodjunk ikrarácsról mert az ikrázás után kutakodhatnak és felcsipegethetik az apró ikrákat. A víz lágy legyen, 4-5nk, a kémhatása enyhén savas, 6 pH, a hőmérséklet 27-28°C. biztonságérzet növelése valamint ikrafogásra kisebb marék jávai mohát tehetünk az akváriumba, valamint 1-2 db égertobozt ami megfesti a vizet és baktérium ölő hatása segít az ikrák penészesedésének megakadályozásában. Erre a célra használhatunk egyéb penészesedés gátló szert is. Ezt akkor adagoljuk a vízhez ha már megtörtént az ikrázás és eredményesnek találjuk. Az este kiválasztott és kitett pár rendszerint másnapra ikrázik. Ha harmad nap sincs semmi eredmény, próbálkozzunk más párral. Amennyiben szerencsénk van apró ikrákkal teli a talaj és a moha. Az ikrákból 24-30 óra alatt kelnek ki a kicsik amik további 3-4 nap után úsznak el és kezdik keresni a táplálékot. Az első napokban igen apró egysejtűekkel etethetjük őket, pl. papucsállatka, később áttérhetünk a mikró vagy az artemia etetésére. Kis testű halak révén az ikrák száma is kevés, egy 40-60fős csapat már szép eredménynek mondható

2008. július 25., péntek

Hatalmas kékség - Nano-reef, egy cseppnyi tenger

Sok embert elbűvöl a tengerek csodálatos világa, azok a színek, azok a sokrétű élőlények. Egy snassz tengeri akváriumban több féle apró állat fordul elő mint az édesvízi akváriumokban, ezek többsége nem csak hogy érdekes forma és színvilággal hanem érdekes életmóddal is rendelkezik. Sokan ezért is készítenek tengeri akváriumot. Számos medencét láttam már ami több száz literben csodás korallokat és színpompás különleges halakat sorakoztatott fel, azonban engem jobban érdekeltek az apró, nem sok figyelmet kapó élőlények. Hátrányukat csak fokozza, h nagy akváriumban ezen apró teremtmények nehezen figyelhetőek meg. Itt jöhet képbe az úgynevezett nano-reef. Kisebb mérete miatt jobban megfigyelhetőek benne az apró élőlények szabad szemmel vagy nagyítóval.


Nálunk meglehetősen drágák ezen hobbyhoz kapcsolódó termékek ezért sokan költségkímélés miatt választják ezen kis akváriumokat. Le kell szögeznem, h kezdésnek semmiképp nem ajánlom a nano-t. kisebb mérete miatt nagyobb odafigyelést igényel, a kisebb hibák is végzetesek lehetnek az élővilág számára. Hamarabb felmelegszik vagy lehűl amit a trópusi élőlények nagyon nem tolerálnak. A sósűrűség is hirtelen változhat akár egy meleg napon elpárolgott 1 liter víz miatt is, ami ugyancsak élőlényeink tűréshatárát feszegeti. Napi legalább negyed órás felügyeletet igényel, már csak amiatt is, h megvizsgáljuk az élőlényeket.


Nagyon fontos a gyakori vízcsere. Vélemények megoszlanak, hogy mind ezt frissen kevert vízzel vagy egy nagyobb, beérett akvárium vízével kell elvégezni. Viszont a heti 10%-ot be kell tartani minden esetben. Kisebb víztömegben hamarabb felgyülemlenek a mérgező anyagok amik a bomlástermékekből keletkeznek, ezért van itt fokozott figyelem fordítva a vízcserére.


Méretben fél litertől 100-150L-ig tartoznak ide az akváriumok.

Technikai feltételek nem különböznek a nagyobb akváriumoktól, minimum 10x-es keringetés, megközelítőleg 1w/l világítás. Lehetőleg „kék” ill. „fehér” fénnyel vegyesen. Léteznek már kombinált kompakt fénycsövek is, a resun termékével találkoztam eddig, de biztos más gyártok repertoárjában is megtalálhatóak ezen kombinált fényforrások.


A fölöző használata megint csak konfrontálódást eredményez, vannak akik elengedhetetlennek tartják míg mások felesleges plusznak mivel a gyakori vízcserével úgy is eltávolítódnak a káros anyagok, valamint az éppen az apró élőlények megfigyelésére létrehozott akváriumban kiszűrheti az apró életformákat, köztük az élőlények petéit, lárváit is.


100L feletti akváriumoknál már gondolkozni lehet egy kisebb technikai tartályon is ahol elrejthető az eszközök nagy része úgy mint a fölöző, főtő, egyéb denitrátor.


Az akváriumban elhelyezhetünk garnélákat, csigákat különféle férgeket de kisebb testű halakat is mint törpe gébeket, kisebb korallsügereket, csikóhalakat.


Aki nem riad vissza a napi teendőktől, szereti a kihívásokat, figyelni az apró élőlényeket és némi akvarisztikai múlttal már rendelkezik annak bátran ajánlom ezen kis akváriumokat.

2008. július 10., csütörtök

Nyílméreg szekció - Dendrobates truncatus

Dendrobates truncatus ( Cope 1861)


A P. vittatushoz hasonlóan Cope írta le elsőként 1861-ben akkor még phyllobatesnek, majd 67-ben módosította éa a Dendrobatesekhez került. Testalkatra hasonlít a vittatushoz, nem is csoda, h elsőként a megtalált vittatust a truncatus egy alfajénak gondolták. Pedig előhelyük eltérő és kapcsolat sincs közte. Columbia északi részén a tengerpart menti 50-80km-es sávban él panama és Venezuela között. 100 és 1133m magasan is találtak példányokat, de főleg az 500-800m magas nedves erdőkben él.


Hátán a vittatushoz hasonló 2 csík fut végig az oldalán, azonban ez citromsárga a koromfekete testén. Végtagokon sárga csíkok találhatók. Hasukon sárgás vagy fehéres csíkok találhatóak. Minden egyes példány mintázata más és más. Bőrük látványa enyhe szemcsézettséget mutat.


Testméretük 25-30mm, a hímek valamivel kisebbek a nőstényeknél. Ivarérett korukban a nőstények teltebbek, ez 8-12 hónapos koruk körül következik be.


Terráriumban kerülni kell a többi Dendrobatessel való tartás mert az auratus illetve tinctorius fajokkal keveredhet. Az utódok terméketlenek lesznek. Kifejezetten talajlakó békának említík egyes források, nálam gyakorta tanyáznak az üvegfalon, magasabb tereptárgyakon. Sokszor közvetlen a tető alatt tartózkodnak. Sokkal aktívabbak mint a vittatusaim, mindig elől vannak és sokat mozognak. Kezdőknek mindenképp ezt a fajt javasolnám, mert sokat látható valamint mohón megeszik mindent. A vitaminozásról persze náluk sem szabad elfelejtkezni. Adhatók nekik muslincák, ugróvillások. Nálam mohó viselkedésük mohóbb táplálkozásra késztette a vittatusokat is, mivel ideiglenesen egy terráriumban élnek.


Élőhelyükön a hőmérséklet gyakorta ingadozik szélsőséges körülmények között, nem ritka a napi 10°C feletti ingás. Nappali hőmérséklet gyakran 30°C fölé is megy, míg az éjszakák 18-20°C-ig is lecsökkenhet. A relatív páratartalom 70-80% között van élőhelyén nappal.


Ha jól tartjuk állatainkat hamar ivaréretté válnak és szaporodni is kezdenek. A hímek hangja halk pírregés, amit gyakran csukott terrárium ajtajánál sem lehet hallani, csak látni lehet a hímen. Petéző helynek megfelel nekik a felfüggesztett vagy földön elhelyezett filmes doboz, lefordított fél kókuszdió vagy egyéb kis barlangos hely.


A peték száma 2-6 között van, de akár 14-16 petét is megszámolhatunk egy-egy jól megtermett és jól tartott nősténytől. A petékből 9 – 14 nap elteltével lesznek ebihalak a hőmérséklettől függően. A kis ebaihalakból 30-40 nap alatt önálló kis szárazföldi békák lesznek, feltéve ha külön neveljük az ebihalakat amik kannibálok. Könnyedén felnevelhetőek száraz díszhaltáppal vagy szárított szunyoglárvával. Persze a jobb minőségű táplálék gyorsabban fejlődött és egészségesebb ivadékokat eredményez. A frissen földre pottyant porontyok szívesen vetik bele magukat az apró muslincák és ugróvillások tömegébe.

Nyílméreg szekció - Ranitomeya imitator, az utánzás nagymestere

  Ranitomeya imitator  (Schulte, 1986)   A  Ranitomeya imitator  az állatvilág legnagyobb utánzója. Ahogy a faj elnevezése imitator is erre ...