2008. szeptember 30., kedd

Nyílméreg szekció - Dendrobates leucomelas

Dendrobates leucomelas ( Steindacner, 1864 )

Magyarul sárgaszalagos nyílméregbékának is nevezik. Elterjedési területe elég széles, Guyana nyugati része, venezuela déli része, kolumbia keleti része és egy csipet braziliából. Rejtőzködő életmódja miatt ritkán kerül szem elé így előfordulása távolabbi vidékekre is kiterjedhet. Természetben elég gyakran csoportosan is megtalálható a tavak, patakok mellett pedig a hímek erősen agresszív hajlamához nagy kiterjedésű reviert is tartozik. Ez 2-81nm is lehet.

A sárga elég jól mutat a feketén,ezt ez a béka is kitűnően be tudja mutatni. Terráriumban megpillantva egyből szemet szúr minden látogatómnak. Testét 3 sárga csík határolja fekete testén. Ezen csíkok fodrozottak, olykor hálós, lyukacsos mintázatot vesznek fel. Erről is kapták magyar elnevezésüket. Példányonként eltérő a mintázat így az egyes egyedek megkülönböztetése nem olyan ördöngös feladat. Populációnként változhat azonban ezen 3 szalag kinézete, a bolíviai példányok inkább a hálós, lyukacsos szerkezetű majdhogynem összeérő csíkok jellemzik. Találtak olyan Guyanai populációt melyeken szabályos csíkok találhatóak amik megszólalásig hasonlítanak az Oophaga lehmani/histrionica példányaira. Színezete általában sárga, egyes példányok narancsos beütésűek lehetnek, míg más példányok halványsárga, vagy zöldes színezet jellemzi. Egyes elméletek szerint a szín illetve mintázat semmilyen összefüggésben sincs az élőhellyel

2006-os nagy kalamajka következtében mindössze 5 faj maradt meg a korábban gyűjtő nemként szolgáló Dendrobates nembe. Korábban a histrionica csoportba sorolta Silverstone. Azonban maradt Dendrobates az átszervezés után, mert genetikailag jobban hasonlít az auratus-tinctorius csoport tagjaira, és képes velük kereszteződni, viszont az utódok terméketlenek. És nem is terméketlen petével eteti ivadékait mint az Oophaga nem képviselői.

Testmérete a békáknál nagynak tekinthető. 30-38mm. A nőstények vaskosabbak, nagyobbak a hímeknél.


Talajlakó, az erdők sűrű avarjában rejtőzik a tengerszint feletti 5-800m magasságig. Élőhelyén egyre ritkábban található így 2008-ban az úgynevezett vörös listára tették. Így a kereskedelemben csakis tenyésztett példányok vásárolhatóak meg. Szerencsére elég sok terráriumban szaporodnak ezen drágakövek. Szaporodásuk erősen kötődik az élőhelyükön lévő esős évszakhoz ami nálunk októbertől a márciusig tart. Bár a békák egész évben aktívan ugrálnak az avarban.

Terráriumban tarthatjuk őket csapatban, ekkor gondoskodni kell a kellően nagy alapterületről (100*50) és búvóhelyről vagy párban egy 40*40 terráriumban.

Hőmérsékleti igényük némileg magasabb, 26-30°C közötti, éjszakára náluk is csökkenhet 3-5°C-t a hőmérséklet, akár a természetes élőhelyükön. Páratartalomra 60-80% jellemző, éjjel és az esős évszakban akár 95-100% is lehet. 12-18 hónap alatt kifejlett egyedekké válhatnak békáik. A tényleges ivarérés előtt már 1-2 vagy 4 hónappal megszólalnak a hímek, viszont a nőstények ivarérésénél számíthatunk csak utódokra. Egy-egy alkalommal 2- 8 petét raknak, de egy-egy hím gondozásában akár 15-20 petével is találkozhatunk. Egy hím képes akár egyszerre több nősténnyel is párosodni, és így 2-3 nőstény petéit is őrizgetheti. A petékből 12-15 nap alatt válnak ebihallá az utódok. Körülbelül 3 hónap alatt válnak petéből teljes értéki békává. Jó gondozás mellett akár 10-15 évet is megélnek a terráriumban. Egyes források említést tesznek akár 20 éves példányokról is

Terráriumban jól táplálhatóak muslincával, közepes méretű viaszmoly lárvákkal, levéltetvekkel, napos tücskökkel jól táplálható. Nálam, mint az igazi vadászok ugranak elő az avar alól és falatoznak a beszórt muslincákból. Nagyon fontos náluk is a folyamatos vitaminozás!

Volier - Gould Amandina

Gondolom olvasni mindenki szokott és az általános jellemzéseket már kivülról fújja mindenenki minden egyes állatról. Ezért örülök neki, hogy Gedeon néhány praktikus, gyakorlati tanácsot írt a kedvenc madaramról a Gould Amandináról. A Díszmadár Magazin fórumán sok embernek segít, nagy tapasztalata van, ezért is örülök, hogy megosztja velünk tapasztalatait. És annak is örülök,hogy manapság egyre többen tartják ezt a páratlan szépségű ausztrál madarat.

NÉHÁNY PRAKTIKUS JAVASLAT A GOULD AMANDINA HAZAI TARTÁSÁHOZ.

Kell még fürdető és az aljzati homokba tegyünk kis tálkát az ásványi anyagoknak (pl. Prestige Grit), ide szórhatunk kevés grillező faszenet porrá törve. Tegyük a tálkába az eleséget, a fürdetőbe a vizet és betehetjük a madarakat. Később szükségünk lesz egy odúra is, ahol a madarak pározni és költeni fognak. Ez a kalit méretétől függően lehet belül, vagy kívül. Madarainknak csak jó minőségű mag- és lágyeleséget adjunk. Hetente egyszer kaphatnak zöld eleséget (saláta, tyúkhúr, stb.), de ennél is kritérium a vegyszer mentesség. Szükségünk van még megvilágításra, ezt úgy helyezzük el, hogy jól láthassuk a madarakat és ne világítson a szemünkbe (lehetőleg takarékos (pl.11 W-s égő). Ezen kívül biztosítanunk kell éjszakai megvilágítást (pl. 5W-s hűtőszekrény égő), amit a kalittal szemben lévő falon helyezzünk el. Ezt mindig kapcsoljuk be amikor sötét van a helyiségben.

Madaraink minimum 18-20 fokos hőmérsékletet igényelnek, a páratartalom a hazai viszonyoknak megfelelő.

További részletek olvashatók a Díszmadár Magazin Fórumán a GOULD AMANDINA témában, regisztráció után itt is lehet kérdéseket feltenni. Szívesen segítek a gedeone@freemail.hu e-mail címen, vagy a 0630 9514431 telefonon.

II.

Miután madaraink megszokták az új helyüket, megfelelő az elhelyezés és táplálás, kedvesen „sürögnek-forognak”, táplálék-víz- aljazat homokja-ülőpálca, stb. Ismerkednek élőterük minden zugával. Nem kell félnünk, ha közeledésünkre megriadnak. Minél többet „zavarjuk” őket, annál hamarabb megszokják jelenlétünket. Tartózkodjunk a hirtelen mozdulatoktól, a bejövő fény, vagy megvilágítás árnyékolásától. Szerezzünk be megfelelő méretű, nyéllel ellátott halas, vagy lepkehálót kirepült madarunk megfogásához. Várjuk meg, amíg megnyugszik egy helyen és akkor határozott mozdulattal terítsük rá a hálót, ügyelve arra, hogy a háló fém keretével ne sértsük meg. A hálóból kivéve ne szorítsuk össze a markunkat, mert az a madár pusztulásához vezethet. A madár lábai az ujjaink között lógjanak ki, így nem tud elrugaszkodni és vergődni. A feje előre nézzen. A riadt madárkát finoman simogassuk meg a csőr tőtől hátrafele és tegyük vissza a helyére. A fiatal gouldok 10-12 hónapos korban érik el az ivarérettséget. Ekkor már teljes színpompában vannak és vitalitásuk is megfelelő. Általában 1 éves madarakat állítsunk párba. Tegyük fel az odút (ennek a felső 1/3-ad része legyen nyitott. Fészekanyag lehet tiszta, szárított fű. Olyan fészekanyagot, ami a madaraink lábára tekeredhet, ne használjunk. A madarak először ismerkednek az újdonsággal, aztán hamar birtokba veszik. Madaraink nem alkalmazkodnak a mi költési időszakainkhoz, nagyon jól tudják, hogy mikor kell fészket rakniuk. Ezért ne türelmetlenkedjünk. Az az élmény, ami ezután jön, mindenért kárpótol bennünket. A hím énekel, fejét le-fel remegtetve és páros lábbal ugrálva násztáncot jár. A tojó akkor fogadja az udvarlást, ha a hímre figyelve először vízszintesen félretolja a farkát, később követi párját a táncban. A madarak 90 % -ban az odúban pároznak, ezt követően a 10-12. napon megjelenik az első-, majd naponta egy tojás. Fiatal madarak 1-7 tojást rakhatnak.

III.

A tojó tojásait általában a reggeli-, vagy kora délelőtti órákban rakja le, minden nap megközelítően azonos időpontban. A hím még buzgóbban hordja, igazgatja a fészket. Ha elegendő fészekanyaguk van, az első tojásokat részben, vagy teljesen betakarják. Ennek praktikus oka, hogy azok a kotlásig ne száradjanak ki. Madaraink viselkedését figyelve azt tapasztaljuk, hogy először a tojó, majd a hím is egyre több időt tölt az odúban. Általában a 2-3. tojás után kezdődik a kotlás. Zömében nappali időszakban a hím, éjszaka a tojó (lehet fordítva is) üli a tojásokat. Rövid ideig, evés, ivás, egy kis mozgás céljából mindkét madarunk kint lehet, de ilyenkor is válthatják egymást. A hátralévő tojások rakásának időpontjában nappal is a tojóé a fészek. Lehetőleg ebben az időpontban ne zavarjuk madarainkat, mert a tojó elpottyanthatja a tojást, vagy az aljzatra rakja. Ha ez mégis bekövetkezett és a tojás teljesen ép (nincs rajta repedés), óvatosan a két keskenyedő végét fogva helyezzük az odúba, úgy hogy a többit és a fészket ne érintsük. A kotlás kezdetén meglévő tojások egyszerre a 14. napon kelnek, majd a többiből naponta egy. Előfordulhatnak sikertelen párzások is, ezekből származó tojások nem „szemesek” és fehéren a fészekben maradnak. A fiókák kelésének alap feltétele a sikeres párzás (szemes tojások) és a folyamatos kotlás. Ez utóbbi mindkét madárra vonatkozik. Az első fészekaljaknál előfordulhat, hogy a hím nem kotlik, csak a tojó. Ennek oka, hogy keveset tartózkodik a fészekben, ahol a tojásokon ülve fokozatosan növekedne a testhőmérséklete. A kotlás kezdetén „csak” langyosak a tojások, majd egyre melegebbek. Ha a hím kimarad ebből a folyamatból, a tojó kikeltheti fiókákat, de csak abban az esetben tudja felnevelni, ha a hímet elkülönítjük. Ugyanis a hím az új fészek előkészítése és a párzás céljából „eltemeti”, kidobálja a tojásokat, vagy a kikelő fiókákat. Amennyiben ez a probléma 3-4 szer megismétlődik, normalizálását csak a következő évben várhatjuk, amikor madaraink elérik a 2 éves kort. Ha ezek a problémák nem jelentkeznek, a kotlás kezdetétől (éjszaka is a tojásokon ül a tojó, vagy a hím) számított 13-14. naptól adjuk a lágyeleséget. Eleinte keveset (1 mokkás kanál), mert zömében „begy” tej és mageleség keveréke a menü (ebből is először hígabb, majd egyre szilárduló állagú), később (4-5 nap) 3-4 mokkás kanál (a fiókák számának függvényében). A keléstől számított 3-4. naptól már hallhatjuk a picik „sírását”, eleinte halkan, majd egyre erősebben követelik az ételt. Megfelelő táplálás esetén a fiókák gyorsan gyarapodnak, majd a keléstől számított 25. nap környékén teljs tollazatban kirepülnek az odúból. Kérdéseidet itt, e-mailben és a 06 30 9514 431-es telefonszámon is felteheted. (Ahogy időm engedi, folyt. köv.)

2008. szeptember 11., csütörtök

Üvegkád - Akvarista Napok az RTL-en

végre az akvarisztika illetve egy akvarisztikai rendezvény is kapott némi publicitást. az RTL ma reggeli műsorában zajlott le egy pár perces beszélgetés, programajánló


Nyílméreg szekció - Ranitomeya imitator, az utánzás nagymestere

  Ranitomeya imitator  (Schulte, 1986)   A  Ranitomeya imitator  az állatvilág legnagyobb utánzója. Ahogy a faj elnevezése imitator is erre ...