Egy akvarista üzletbe belepve mindenki szeme megakad ezen a skarlátvörös és fekete kontrasztjával tündöklő halon. Nemhiába kapta magyar névnek a Stendhal-hal elnevezést, Stendhal Vörös és fekete c. művére utalva. Nekem is az első halas gyerekkori emlékeim közt szerepel, amikor üveges ismerősünknél járva rácsodálkoztam a hatalmas akváriumra és az akváriumban fürgén ficánkoló fekete-vörös halra. Ahogy lenni szokott, mindentudó makacs tizenévesként én is belezsúfoltam az akkor 60L-es társas akváriumomba, ahol hamar rá kellett jönnöm, hogy folytonos zaklatásaival nem tett jót az akvárium lakóközösségének, akárcsak Miklós a barátok közt-ből, folyton ármánykodott.
 |
| Epalzeorhynchos bicolor |
Szóval mindenki ismeri legalább látásból ezt a halat és a róla keringő alattomos pletykákat. Nos ezen pletykák igaznak is bizonyulnak. A korábban Labeo bicolor-ként ismert hal fiatal korában igen békésen elvan a faj és a nem faj társaival, majd a serdülőkori hormontúltengés miatt egyre inkább előjön belőle a felnőttevalás, és felveszi a maga mogorva, senkit sem kedvelek stílusát. Az akváriumban elért 12-15cm-es méretével (a természetben akar nagyobb is lehet(ett?)) igen nagy ramazúrit és ijedelmet tud kelteni a többi hal között, így érdemes megfogadnunk a legalább 200L-es akvárium méretet, ha emellett az érdekes színkombinációjú hal mellett döntünk. Természetesen csak egy példányt próbáljunk meg gondozni, jobb békességben jeligére és igyekezzünk eltérő testformájú és színezetű halakkal elhelyezni egyazon akváriumba.
Ugye említtettem, hogy Labeo bicolor. Bicolor ugye a kétszínűségre utal, ami az esetünkben a vörös és a fekete. Mind a mai napig sok helyen, meg nagykereskedők árlistáiban, kereskedésekben is Labeoként adják el, holott már egy ideje a kimondhatatlan nevű Epalzeorhynchos nembe sorolták a fajt ami gyógyító szájat jelent. Az első egyedekről készített leírás 1931-ből származik, amit Hugh McCormick Smith amerikai halbiológus készített a Chao Phraya folyóból kifogott egyedekről. Biztosan sosem fogjuk megtudni milyen gyakori volt ez a hal Bankoktól délre elterülő területeken, talán akkor sem volt egy minden nap látható halfaj, de hogy manapság ez nagyon is igaz, az biztos. A faj a CITES vörös listáján szerepel mint kritikusan veszélyeztetett faj, hála pompás színeinek, ami miatt keresett volt akvarista berkekben és kegyetlenül lehalászták őket a folyókból. 1996-ban a természetben kihaltnak nyilvánítottak a fajt, azonban 2011-ben egy maréknyi populációra bukkantak a Chao Phraya folyóban. Korábbi feljegyzések azt fogalmazzak meg, hogy Thaiföld más vizeiben is megtalálható volt, mint a Mae Klong és Bang Pakong folyókban és Thaiföld legnagyobb édesvizű mocsarában, a Bueng Boraphet-ben.
 |
| Mae Klong, Chao Phraya es Bang Pakong folyok torkolatvidéke Bangkoktól délre. |
A pontyfélékhez tartozó hal a hazai marnánk testalkatára emlékeztet minket. Hengeres, koromfekete teste vörös farokúszóban végződik. Csak a farokúszó vörös színű. Létezik egy rokon faj, az E. frenatus mely halványabb, inkább már szürke testszínnel bír és minden úszója narancsos-vöröses. Van mindkét fajnak albínó változat is, ahol értelemszerűen a test fehéres, sötét pigmentektől mentes és az úszók valamint a szem vörös. A természetes élőhelyén a folyok fenekén keresi táplálékát finom kis bajuszállai segítségével. Mogorva természete miatt valószínűleg egyedül folytatja a kutatást az élelem után. Szubtrópusi terület lévén nincsenek nagy ingadozások a víz hőmérsékletét illetően, 25ºC és 28ºC között ingadozik, így mindenképpen fűtött medencében ajánlatos tartani. Igyekezzünk olyan talajt választani, mely nem okoz sebesülést halainknak az éles szeleivel. Dúsan benövényesített és búvóhelyekkel jól ellátott akváriumban remekül érzi magát. Azt ugye mondanom sem kell, hogy élőhelyen lágy vízben lubiczkol, de akváriumban a csapvíz tökéletesen megfelel tartására.
| E. frenatus |
Természetes táplálékaként alga, csigák, rovarok lárvája szolgál és minden ehető amit a vizekben talál. Akváriumi körülmények közt szinte minden táplálékot elfogyaszt, de ha azt szeretnénk, hogy megtartsa markáns színeit, igyekezzünk számukra elő vagy fagyasztott táplálékot biztosítani. Ínyenc csemege lehet számukra az uborka, saláta, borsó és más zöldségek, lehet kísérletezni. Azonban ezen zöldségeket ne hagyjuk sokáig az akváriumban, mert hamar infuzoriásodáshoz vezethet.
Elérkeztem a kedvenc részemhez, a szaporodáshoz. Az akváriumban tartott halaknál mindig ez a téma fogott meg a legjobban, mely halak, milyen módon biztosítják a faj fennmaradását. Kedves kis halunk az úgynevezett problémahalak csoportjába tartozik, mivel akváriumi körülmények közötti szaporodásukról vajmi keveset tudunk és nem is nagyon vannak sikersztorik velük kapcsolatban. Ha jól csalnak az emlékeim egy '90-es évek közepi Akvárium Magazinban olvastam egy cikket, amiben egy svédországi akvaristának sikerült szaporodásra bírnia a halakat. Ha valakinek esetleg meglenne a cikk, örülnek ha megosztana a részleteket. Ha jól emlékszem a halakat sötétben és lehűtve tartotta egyesével, majd engedte őket be a tágas tényészmedencébe, ahol sikeresen leikráztak. A hűtés valószínűleg stimulációja lehetett a monszun időszaknak, mikor is a víz kissé lehűl. Tényészsikerek elmaradásának az is az oka, hogy több egyed együtt tartása igazi kihívás a morcos természete miatt. De ha a sikeres ivás végbemegy, az valamely sötét helyen, mint például egy barlangüregben történik, ahová szabadon szórják el az ikrákat. Egy jól megtermett nőstény akár ezernél is több ikrát szórhat szét. Az ivadékok két napra rá kelnek ki az ikrákból és további 24 ( más forrásokból 16-18 óra) óra elteltével szabadon úsznak a kishalak. Egyből képesek elfogyasztani a frissen keltett sórákot és további felnevelésük sem jelent gondot. A 6-10 hetes fiatalokon mar megjelenik a vörös szín a farokúszón. A kifejlett egyedeknél a nőstény valamivel nagyobb és vaskosabb, sokszor a has halványabb árnyalatot mutat és a hímek páratlan úszói hegyesebben végződnek.
Ha ilyen nehézkes a tenyésztése, a természetben szinte már nem is megtalálható, akkor hogy kerülnek az állatkereskedések kínálataiba? A megoldás a hipofízis. Ezt a hormonkezelési eljárást használják a hazai halgazdaságok a ponty és egyéb haszonhalak szaporítására. Nos, Thaiföldön nem a mi pontyunkat injekciózzák, hanem a Stendhal-halakat. Hatalmas mennyiségben gyártják ezeket a halakat, sok más problémás halhoz hasonlóan. Évente több százezer halat nevelnek ezeken a szabadtéri thai halfarmokon.
 |
| Thai halfarm |
Ha ilyen halat tartunk, feltétlen gondoljunk arra, hogy a természet egy olyan teremtményét tartjuk üvegmedencéikben, amit mar sikeresen eltávolítottunk a valódi élőhelyéről...
