Ranitomeya imitator (Schulte, 1986)
A Ranitomeya imitator az állatvilág legnagyobb utánzója. Ahogy a faj elnevezése imitator is erre utal. A 80-as évek közepén Schulte arra a következtetésre jutott, hogy valami fura van a Perui őserdőben ugrabugráló Dendrobatesek körül (Ekkor még mindegyik Ranitomeyafajt a Dendrobates nembe sorolták) Közelebbről megvizsgálva azt tapasztalta, hogy egyes békák mintha olcsó kínai utánzatai lennének a környéken élő többi békának. A békák lebukásának egyik fő indoka az volt, hogy hívásuk eltért a fajtól megszokottól, illetve egyes viselkedési normáktól is különböztek. Közelebbről megfigyelve a mintában is megfigyelt eltéréseket és a mellső végtagokon lévő első ujjak fejlettsége is eltért, ennek következtében úgy gondolta, hogy egy új, másik békákat Müller féle módon utánzó békákra talált.
Bates és Müller utánzás
A békák korábban a Dendrobates nemzettségbe sorolták, majd a 2006-os nagy átsorolásnál kerültek a Ranitomeya nembe és annak is a vanzolini csoportjába a viselkedési normáik alapján. Schulte 1999-ben leírt D. Intermedius fajáról is bebizonyosodott, hogy az R. imitator egyik változata csak, mert a viselkedésben és a hímek hívásában nincsen olyan mértékű eltérés (ezt az eltérést csupán a hőmérséklet különbsége is elő tudja idézni), hogy önálló fajnak lehessen tekinteni.
A békák kifejlett mérete 16-22 mm között változik. Látható különbségek a nemek közt nem nagyon figyelhetőek meg. Legbiztosabb az, ha a hím énekelni kezd 6-8 hónapos korától fogva, illetve, hogy a petékkel telt nőstények szépen kikerekednek. Van, aki szerint a nőstények feje szélesebb, mint a hímeké, de erre nem találtam megerősítést. A frissen vásárolt 3-4 hónapos békáknál ezek a másodlagos nemi jellegek még nem figyelhető meg, illetve okozhatnak meglepetést, mikor a nősténynek gondolt duci béka is megszólal... A kis méretük ellenére 6-8, sőt akár 10 évet is megérhetek ezek a békák. Erre jobb idejében felkészülni.
A R. imitator békák Peru északi területén az Andoktól keletre elterülő esőerdőket lakják. Szerencsére egyre több erdő válik természetvédett területté, de még így is rengeteg élőhelyet veszélyeztet a mezőgazdaság.
Egy-egy pár R. imitator egy megfelelően nagy növényt (legtöbbször Dieffenbachia, Xanthosoma,Heliconia és ritkább esetekben Bromélia) választ lakhelyéül, ahol a növények levélnyelében megfelelő méretű phytotelma (lényegében kis mikro tavacska) jön létre, ami remek békabölcsi lehet a fejlődő ebihalaknak. Az ivadékgondozásuknak hála, az ebihalak felneveléséhez kisebb méretű phytotelma is elegendő, így nagy előnyre tesznek szert a többi környéken élő Ranitomeya fajjal szemben. A békáink nem csak az utánzásban, de az alkalmazkodás más formájában is nagy önállóságot mutatnak, hiszen a területükön megjelenő kakaó vagy banán ültetvényeket is birtokba veszik (Más kérdés, hogy az ott folyó vegyszeres kezelés, (hogy nekünk mindig tökéletes banán jusson az CBA-ban) mennyire tesz jót nekik és táplálékállataiknak. A békák nem esnek akkor sem kétségbe, ha faüregekben összegyűlt kis tavakba kell helyezni porontyaikat.
A nappali hőmérséklet ezen területeken egész évben 24-27 °C körül mozog, egyes napokon a hőmérséklet akár 30 fokra is felmelegedhet, ilyenkor a békák árnyékban, az avar mélyén keresnek menedéket, ahol a hőmérséklet nem éri el ezt a kritikus pontot. Az éjszakák általában néhány fokkal hűvösebbek, de ez is csak 2-3 fokot jelent. Ha tökéletes kialakításra törekszünk, érdemes ezt is imitálni (akárcsak a „száraz” évszakot). Az esőerdővel benőtt terület páratartalma 70-90% között változik a napszaktól függően.
A békák alapvetően 3, Tarapoto környékben élő Ranitomeya faj utánzásáról ismert. Ezek a R. variabilis, R. fantastica, az R. summersi. De a R. amazonica, R. benedicta és R. sirensis-re hajazó példányok is előkerültek már, lévén, hogy ők is megtalálhatóak a környéken.
Az még egy jó kérdés, hogy miért nem kereszteződnek ezen fajok a természetben, ha ennyire hasonlóak. Erre a kérdésre keresi a választ Mathieu Chouteau, aki Tarapotoban készít vizsgálatokat a hibridizációról és azok következményeiről. (Róla és a projectről ITT lehet olvasni kicsit bővebben)
Milyen sokszínű is ez a béka:
BAJA HUALLAGA
CAINARACHI
Cainarachi völgye, Peru az élőhelye ennek a változatnak.
NOMINAT
CHAZUTA
Mint a neve is mutatja Chazuta környékéről származik ez a változat.
2007-ben Understory Enterprise cég által kerültek az álatok első körben a hobbiba.
TARAPOTO
Tarapoto városa mellől származó változat. Az Understory Enterprise és az INIBICO közvetítésével kerültek az első állatok a hobbistákhoz 2006-ban.
HUALLAGA
Huallaga környékéről származó változat a vele egy területen élő R. summersi ruháját veszi fel. A változatok közül ez választotta a leginkább szárazabb környezetet. Első importja az Understory Enterprise által volt 2008-ban.
YURIMAGUENSIS
Csak illegális importból származó példányok élnek a terráriumokban.
PARANAPURA
INTERMEDIUS
Korábban mint önálló fajt írták le, de később csak mint változat szerepel.
Fentebb már említettem, hogy egy-egy pár birtokol egy nagyobb Heliconiat, ami körül élik életüket. A hímekre erős agresszivitás jellemző, ami nem csak a saját fajukra, hanem más, általuk utánzott fajra is kihat. Jellemzően hangjelzéssel próbálják elijeszteni az ellenséget, testük megfeszítésével nagyobbnak próbálnak tűnni és ha ez sem segít, akkor birkózásra kerül sor, ami akár a gyengébb hím halálával is végződhet, főleg egy kisebb terráriumban. Ugyanakkor előfordulhat a nőstények közt is agresszió, amit eddig csak a R. imitatoron kívül csak a R. flavovittata fajnál figyeltek meg.
A békák monogám természete közrejátszik a szaporodásukban (vagy pont a szaporodásuk miatt monogámok? Ki tudja.), ami eltér a legtöbb Ranitomeya fajtól. A testvérfajok mint a R. variabilis és R. flavovittata szintén monogám és képesek petékkel segíteni az ivadékok fejlődését. A Ranitomeya fajok utódgondozása legtöbbször ott véget ér, hogy a hím az ebihalakat egyesével egy megfelelő phytotelmába helyezi el. A csavar ott jön, hogy az R. imitator hím béka rendszeresen visszajár ellenőrizni fiait, akik jeleznek neki, ha nincs elegendő élelem a medencéjükben. Általában különféle rovarlárvákat és a mikró méretű tóba belehulló rovarokat fogyasztják. Szóval a hím a vele monogám kapcsolatban lévő nőstényt hívja, aki befészkeli magát az ivadék bölcsőjébe és általában két terméketlen petét rak az ebihal mellé. Az ebihal megvárja, míg a pete burkot képez maga köré és csak aztán áll neki falatozni, míg a másik petét rendszeresen másnapra hagyja (Rainer Schulte elmondása alapján).
Az etetés
A petékkel való etetés a Oophaga nembe tartozó békák sajátossága, de úgy látszik a kis utánzóbajnokunk a szaporodásban is ellesett néhány cselt. A nőstény általában 2-3 (ritka esetben akár 5) petét rak egy a hím által kiválasztott helyre, amit a petézés után is ádázul védelmez az apuka. A legtöbb esetben ez egy növény levele, vagy 45 vagy 90fokban (tehát függőleges helyzetben lévő) elforgatott filmesdoboz a terráriumban. De persze előfordul, hogy a talajt fedő levélrétegen találunk petéket, vagy akár az üvegen is. A pár a rendelkezésre álló helynek megfelelően folytatja a petézést, 5-7 naponta, egészen addig, míg minden arra alkalmas helyre nem helyeznek el egy-egy utódot.
A peték halvány fehér színűek. Az ebihalak 12-16 nap múlva kelnek ki, amikor is általában a hím veszi őket a hátukra (Az Oophagaknál a nőstény teszi ezt és emlékszik majd hova is pottyantott le egy kicsit, ahova vissza kell majd járnia etetni.) és a fejlődésükhöz megfelelő helyre helyezi őket. Talán a kevés peteszám is közrejátszik, hogy a szülők ilyen figyelmes módon gondoskodnak utódjaikról. Az ebihalak a szülők nélkül is felnevelhetőek, ekkor érezhetően nagyobbak az ebihalak és a frissen átalakult békaporontyok, talán mert a terráriumban lévő mini tavakban sokkal kevesebb természetes táplálékot találnak, mint a természetben és kizárólag az anya petéire vannak szorulva. Érdemes a petéket úgy eltávolítani, hogy a körülöttük lévő zselé ne sérüljön. Ekkor akár a növény levelét is levághatjuk, amin a peték vannak vagy kiszedhetjük a filmes dobozt és újat helyezünk el. Vagy akár bent is hagyhatjuk a szülőknél és csak a 12-14. napon vesszük el az ivadékokat, amikor azt látjuk, hogy a peteburokban addig kifejlődött vérerekkel átszőtt „kopoltyú” eltűnt. Kb. 60-80 nap alatt alakulnak át békává és 9-10mm-es nagyságúan másznak partra.
Az fejlődés egyes szakaszai
Említettem fentebb, hogy a békák alig vagy egyáltalán nem érik el a kifejlett kori 2 cm-es méretet. Első sorban ez, és fürgeségük az, ami miatt inkább haladó békatartóknak ajánlott a faj.
Etetésükre érdemes a kisebb méretű D. melanogaster muslicát tenyésztenünk. Ajánlatos ezek mellett egy jól működő ugróvillást tenyészetet is beindítanunk.
Igyekezzünk a terráriumot is úgy kialakítani, hogy bőven legyen benne búvóhely az ugróvillásoknak, és mindig legyen belőlük egy kis kolónia a terráriumban. Az apró tücsökkel való etetést nem preferálom, csak olyan ideiglenes (pl. karantén) terráriumban, ahol nem tudnak kiszökni és a növényekben kárt tenni. A felnőtt békák megbirkóznak a babzsizsikkel is, de vannak békások, akik ezt a fajta eleséget abszolút nem preferálják a bogarak emészthetetlen kitinváza miatt. A frissen átalakult békák talán a legkisebb muslincával megbirkóznak, de mindenképpen ugróvillás legyen az első eleségük az első 10-14 napban.
A terrárium kialakításánál törekedjünk arra, hogy megfelelő búvóhely legyen bákáink számára, bár elég bátor lények, így nappal is bőven láthatjuk őket. Egy párnap tökéletes egy 30x40x40-es terrárium. Jól kihasználják a magasabb területeket is. Ha lehetséges alakítsunk ki benne megfelelő mászási lehetőségeket, illetve gondoskodjunk megfelelő petéző és ebihalnevelő helyekről, mint tapadókoronggal üvegre rögzített filmesdobozok. Csobogó elhelyezésére nincs szükségünk, hisz a békák sem kimondottan víz közelében élnek és az élőhelyeiket sem szokta időszakos áradás elönteni.
Fontos leszögeznem, hogy az itt megosztott gondolatok sajnos nem saját tapasztalatok, hanem az alábbi hiteles forrásokból merített összegzés.
Felhasznált Irodalom:
2. https://www.dendrobates.org/dendrobatoidea/dendrobatidae/dendrobatinae/ranitomeya/ranitomeya-amazonica/
3. Twomey, E., Vestergaard, J. S., Venegas, P. J., & Summers, K. (2016). Mimetic Divergence and the Speciation Continuum in the Mimic Poison Frog Ranitomeya imitator. The American Naturalist, 187(2), 205–224.
4. Twomey, E., Mayer, M., & Summers, K. (2015). Intraspecific Call Variation in the Mimic Poison Frog Ranitomeya imitator. Herpetologica, 71(4), 252–259.
5. Vestergaard, J. S., Twomey, E., Larsen, R., Summers, K., & Nielsen, R. (2015). Number of genes controlling a quantitative trait in a hybrid zone of the aposematic frog Ranitomeya imitator. Proceedings of the Royal Society B: Biological Sciences, 282, 1–10.
6. Twomey, E., Vestergaard, J. S., & Summers, K. (2014). Reproductive isolation related to mimetic divergence in the poison frog Ranitomeya imitator. Nature Communications, 5(4749), 1–8.
7. https://www.frogforum.net/content.php/129-Raising-Thumbnail-Dartfrog-Tadpoles-(Ranitomeya)
8. http://www.ranitomeya.com/species#/ranitomeya-imitator
9. Schulte, Lisa M., Ringler, Eva, Rojas, Bibiana, and Stynoski, Jennifer L. (2020) Developments in Amphibian Parental Care Research: History, Present Advances, and Future Perspectives. Herpetological Monographs, 34(1) : 71-97
10. James Tumulty, Victor Morales, and Kyle Summers The biparental care hypothesis for the evolution of monogamy: experimental evidence in an amphibian Behavioral Ecology (2014), 25(2), 262–270
11.Aposematic Poison Frogs (Dendrobatidae) of the Andean Countries: Colombia, Bolivia, Ecuador, Perú and Venezuela (Conservation International Tropical Field Guides) Ted R Kahn; Enrique La Marca; Stefan Lötters; Jason L Brown; Evan Twomey; Adolfo Amézquita – puhakötés 588 oldal 2016.,
12.Pfeilgiftfrösche - Biologie, Haltung, Arten - Stefan Lötters, Karl H Jungfer, Friedrich W Henkel, Wolfgang Schmidt - keménykötés oldal 2007., Chimaira
13.Schulte, Rainer.1986. Eine neue Dendrobates Art aus Ostperu (Amphibia:Salientia:Dendrobatidae) SAURIA 8(3) 11-20 (Berlin-W.)
14. http://www.dendrowiki.org/ranitomeya-imitator.html
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése