Nyílméreg szekció - Ranitomeya imitator, az utánzás nagymestere

 Ranitomeya imitator (Schulte, 1986)

 

A Ranitomeya imitator az állatvilág legnagyobb utánzója. Ahogy a faj elnevezése imitator is erre utal. A 80-as évek közepén Schulte arra a következtetésre jutott, hogy valami fura van a Perui őserdőben ugrabugráló Dendrobatesek körül (Ekkor még mindegyik Ranitomeyafajt a Dendrobates nembe sorolták) Közelebbről megvizsgálva azt tapasztalta, hogy egyes békák mintha olcsó kínai utánzatai lennének a környéken élő többi békának. A békák lebukásának egyik fő indoka az volt, hogy hívásuk eltért a fajtól megszokottól, illetve egyes viselkedési normáktól is különböztek. Közelebbről megfigyelve a mintában is megfigyelt eltéréseket és a mellső végtagokon lévő első ujjak fejlettsége is eltért, ennek következtében úgy gondolta, hogy egy új, másik békákat Müller féle módon utánzó békákra talált.

 

Bates és Müller utánzás

Az utánzásnak két fajtájával találkozunk a természetben, az egyik a Bates féle utánzás, amikor egy nem mérgező állat próbál egy mérgezőre hasonlítani, így növelve a túlélési esélyeit. Ilyen pl. a korallkígyó (Micrurus fulvius) vs. királysikló néhány faja (Lampropeltis zonata és Lampropeltis elapsoides) között megfigyelhető. Színeknél, ahol a piros a sárga színnel érintkezik, az a veszélyes korallkígyó (de ugye az állatvilágban ki törődik a színek sorrendjével), míg az utánzóknál a piros a feketével érintkezik csak. A Müller féle utánzásnál viszont egy szintén mérgező fajra próbál - hasonlítani, így nővelve mindkét faj túlélési esélyeit. Bővebben a R. imitator és a Müller féle utánzásról az itt található linken olvashatsz

 

A békák korábban a Dendrobates nemzettségbe sorolták, majd a 2006-os nagy átsorolásnál kerültek a Ranitomeya nembe és annak is a vanzolini csoportjába a viselkedési normáik alapján. Schulte 1999-ben leírt D. Intermedius fajáról is bebizonyosodott, hogy az R. imitator egyik változata csak, mert a viselkedésben és a hímek hívásában nincsen olyan mértékű eltérés (ezt az eltérést csupán a hőmérséklet különbsége is elő tudja idézni), hogy önálló fajnak lehessen tekinteni.

 

A békák kifejlett mérete 16-22 mm között változik. Látható különbségek a nemek közt nem nagyon figyelhetőek meg. Legbiztosabb az, ha a hím énekelni kezd 6-8 hónapos korától fogva, illetve, hogy a petékkel telt nőstények szépen kikerekednek. Van, aki szerint a nőstények feje szélesebb, mint a hímeké, de erre nem találtam megerősítést. A frissen vásárolt 3-4 hónapos békáknál ezek a másodlagos nemi jellegek még nem figyelhető meg, illetve okozhatnak meglepetést, mikor a nősténynek gondolt duci béka is megszólal... A kis méretük ellenére 6-8, sőt akár 10 évet is megérhetek ezek a békák. Erre jobb idejében felkészülni.

 

A R. imitator békák Peru északi területén az Andoktól keletre elterülő esőerdőket lakják. Szerencsére egyre több erdő válik természetvédett területté, de még így is rengeteg élőhelyet veszélyeztet a mezőgazdaság. 

A piros folt jelzi a R. imitator elterjedését. kép: dendrobase.de

Az alacsony másodlagos erdőségeket lakják, általában 350-1000 m tengerszint feletti magasság között találhatóak meg az erdőkben. Az egyes változatok közti határolók gyakran patakok, folyók, ültetvények vagy forgalmas erdei utak lehetnek.

Az állatok legtöbbször a talajszinten vagy maximum 3m-es magasságban figyelték meg, de ez persze nem jelenti azt, hogy akár egy magasabban megbújó növénycsokor közelében ne élne 1 pár békében és szeretetben.

 

Egy-egy pár R. imitator egy megfelelően nagy növényt (legtöbbször Dieffenbachia, Xanthosoma,Heliconia és ritkább esetekben Bromélia) választ lakhelyéül, ahol a növények levélnyelében megfelelő méretű phytotelma (lényegében kis mikro tavacska) jön létre, ami remek békabölcsi lehet a fejlődő ebihalaknak. Az ivadékgondozásuknak hála, az ebihalak felneveléséhez kisebb méretű phytotelma is elegendő, így nagy előnyre tesznek szert a többi környéken élő Ranitomeya fajjal szemben. A békáink nem csak az utánzásban, de az alkalmazkodás más formájában is nagy önállóságot mutatnak, hiszen a területükön megjelenő kakaó vagy banán ültetvényeket is birtokba veszik (Más kérdés, hogy az ott folyó vegyszeres kezelés, (hogy nekünk mindig tökéletes banán jusson az CBA-ban) mennyire tesz jót nekik és táplálékállataiknak. A békák nem esnek akkor sem kétségbe, ha faüregekben összegyűlt kis tavakba kell helyezni porontyaikat.

A nappali hőmérséklet ezen területeken egész évben 24-27 °C körül mozog, egyes napokon a hőmérséklet akár 30 fokra is felmelegedhet, ilyenkor a békák árnyékban, az avar mélyén keresnek menedéket, ahol a hőmérséklet nem éri el ezt a kritikus pontot. Az éjszakák általában néhány fokkal hűvösebbek, de ez is csak 2-3 fokot jelent. Ha tökéletes kialakításra törekszünk, érdemes ezt is imitálni (akárcsak a „száraz” évszakot). Az esőerdővel benőtt terület páratartalma 70-90% között változik a napszaktól függően.

A békák alapvetően 3, Tarapoto környékben élő Ranitomeya faj utánzásáról ismert. Ezek a R. variabilis, R. fantastica, az R. summersi. De a R. amazonica, R. benedicta és R. sirensis-re hajazó példányok is előkerültek már, lévén, hogy ők is megtalálhatóak a környéken.

 

A 3 leginkább utánzott faj. kép: dendrobates.org

Az fenti képen láthatjuk az utánzás formáit. Mint ahogy az egyes utánozni kívánt fajnak is vannak színváltozatai, így a mi kis kaméleonunk is igyekszik minden élőhelyen lévő változatot leutánozni, így az utánzó békánk változatainak száma is bőséges, sokukra még rá sem találtunk. Egyes változatok kiterjedése alig 1-2 km2-re tehető (Budapesten a Városliget 1 km2), így jobban érzékelni tudjuk, hogy mennyire veszélyeztetettek ezen békák az élőhelyük eltűnése és az illegális begyűjtés következtében.  

Az még egy jó kérdés, hogy miért nem kereszteződnek ezen fajok a természetben, ha ennyire hasonlóak. Erre a kérdésre keresi a választ Mathieu Chouteau, aki Tarapotoban készít vizsgálatokat a hibridizációról és azok következményeiről. (Róla és a projectről ITT lehet olvasni kicsit bővebben) 

 

Milyen sokszínű is ez a béka:

BAJA HUALLAGA

kép: Understory Enterprises

CAINARACHI 

Cainarachi völgye, Peru az élőhelye ennek a változatnak.

NOMINAT

Szintén a Cainarachi völgyből ismert a standard változat, ami régóta a hobbiban van. Az eredete nem ismert, valószínű illegálisan kerültek Európába az évek során.

CHAZUTA

Mint a neve is mutatja Chazuta környékéről származik ez a változat.

2007-ben Understory Enterprise cég által kerültek az álatok első körben a hobbiba.

TARAPOTO

Tarapoto városa mellől származó változat. Az Understory Enterprise és az INIBICO közvetítésével kerültek az első állatok a hobbistákhoz 2006-ban.

 

VARADERO/JEBEROS

Varadero környékén lévő változat. 2006-tól az UE közvetítésével kerültek be példányok, de azóta több más forrásból illegálisan is kerültek be állatok, főleg Európába. Az egyik legelterjedtebb változat.

HUALLAGA

Huallaga környékéről származó változat a vele egy területen élő R. summersi ruháját veszi fel. A változatok közül ez választotta a leginkább szárazabb környezetet. Első importja az Understory Enterprise által volt 2008-ban.

YUMBATOS

San Martín környékéről származik, ahol a R. sirensis  változatát próbálja utánozni.

kép: duchrana.nl

YURIMAGUENSIS

Csak illegális importból származó példányok élnek a terráriumokban.

 

kép: dartfrog connection

PARANAPURA

kép: Thorsten Mahn

INTERMEDIUS

Korábban mint önálló fajt írták le, de később csak mint változat szerepel.

Fentebb már említettem, hogy egy-egy pár birtokol egy nagyobb Heliconiat, ami körül élik életüket. A hímekre erős agresszivitás jellemző, ami nem csak a saját fajukra, hanem más, általuk utánzott fajra is kihat. Jellemzően hangjelzéssel próbálják elijeszteni az ellenséget, testük megfeszítésével nagyobbnak próbálnak tűnni és ha ez sem segít, akkor birkózásra kerül sor, ami akár a gyengébb hím halálával is végződhet, főleg egy kisebb terráriumban. Ugyanakkor előfordulhat a nőstények közt is agresszió, amit eddig csak a R. imitatoron kívül csak a R. flavovittata fajnál figyeltek meg. 

Harcoló hímek

A békák monogám természete közrejátszik a szaporodásukban (vagy pont a szaporodásuk miatt monogámok? Ki tudja.), ami eltér a legtöbb Ranitomeya fajtól. A testvérfajok mint a R. variabilis és R. flavovittata szintén monogám és képesek petékkel segíteni az ivadékok fejlődését. A Ranitomeya fajok utódgondozása legtöbbször ott véget ér, hogy a hím az ebihalakat egyesével egy megfelelő phytotelmába helyezi el. A csavar ott jön, hogy az R. imitator hím béka rendszeresen visszajár ellenőrizni fiait, akik jeleznek neki, ha nincs elegendő élelem a medencéjükben. Általában különféle rovarlárvákat és a mikró méretű tóba belehulló rovarokat fogyasztják. Szóval a hím a vele monogám kapcsolatban lévő nőstényt hívja, aki befészkeli magát az ivadék bölcsőjébe és általában két terméketlen petét rak az ebihal mellé. Az ebihal megvárja, míg a pete burkot képez maga köré és csak aztán áll neki falatozni, míg a másik petét rendszeresen másnapra hagyja (Rainer Schulte elmondása alapján). 

Az etetés

A petékkel való etetés a Oophaga nembe tartozó békák sajátossága, de úgy látszik a kis utánzóbajnokunk a szaporodásban is ellesett néhány cselt. A nőstény általában 2-3 (ritka esetben akár 5) petét rak egy a hím által kiválasztott helyre, amit a petézés után is ádázul védelmez az apuka. A legtöbb esetben ez egy növény levele, vagy 45 vagy 90fokban (tehát függőleges helyzetben lévő) elforgatott filmesdoboz a terráriumban. De persze előfordul, hogy a talajt fedő levélrétegen találunk petéket, vagy akár az üvegen is. A pár a rendelkezésre álló helynek megfelelően folytatja a petézést, 5-7 naponta, egészen addig, míg minden arra alkalmas helyre nem helyeznek el egy-egy utódot. 

A peték halvány fehér színűek. Az ebihalak 12-16 nap múlva kelnek ki, amikor is általában a hím veszi őket a hátukra (Az Oophagaknál a nőstény teszi ezt és emlékszik majd hova is pottyantott le egy kicsit, ahova vissza kell majd járnia etetni.) és a fejlődésükhöz megfelelő helyre helyezi őket. Talán a kevés peteszám is közrejátszik, hogy a szülők ilyen figyelmes módon gondoskodnak utódjaikról. Az ebihalak a szülők nélkül is felnevelhetőek, ekkor érezhetően nagyobbak az ebihalak és a frissen átalakult békaporontyok, talán mert a terráriumban lévő mini tavakban sokkal kevesebb természetes táplálékot találnak, mint a természetben és kizárólag az anya petéire vannak szorulva. Érdemes a petéket úgy eltávolítani, hogy a körülöttük lévő zselé ne sérüljön. Ekkor akár a növény levelét is levághatjuk, amin a peték vannak vagy kiszedhetjük a filmes dobozt és újat helyezünk el. Vagy akár bent is hagyhatjuk a szülőknél és csak a 12-14. napon vesszük el az ivadékokat, amikor azt látjuk, hogy a peteburokban addig kifejlődött vérerekkel átszőtt „kopoltyú” eltűnt. Kb. 60-80 nap alatt alakulnak át békává és 9-10mm-es nagyságúan másznak partra.

 

Az fejlődés egyes szakaszai

Említettem fentebb, hogy a békák alig vagy egyáltalán nem érik el a kifejlett kori 2 cm-es méretet. Első sorban ez, és fürgeségük az, ami miatt inkább haladó békatartóknak ajánlott a faj. 

Etetésükre érdemes a kisebb méretű D. melanogaster muslicát tenyésztenünk. Ajánlatos ezek mellett egy jól működő ugróvillást tenyészetet is beindítanunk.

Igyekezzünk a terráriumot is úgy kialakítani, hogy bőven legyen benne búvóhely az ugróvillásoknak, és mindig legyen belőlük egy kis kolónia a terráriumban. Az apró tücsökkel való etetést nem preferálom, csak olyan ideiglenes (pl. karantén) terráriumban, ahol nem tudnak kiszökni és a növényekben kárt tenni. A felnőtt békák megbirkóznak a babzsizsikkel is, de vannak békások, akik ezt a fajta eleséget abszolút nem preferálják a bogarak emészthetetlen kitinváza miatt. A frissen átalakult békák talán a legkisebb muslincával megbirkóznak, de mindenképpen ugróvillás legyen az első eleségük az első 10-14 napban.

A terrárium kialakításánál törekedjünk arra, hogy megfelelő búvóhely legyen bákáink számára, bár elég bátor lények, így nappal is bőven láthatjuk őket. Egy párnap tökéletes egy 30x40x40-es terrárium. Jól kihasználják a magasabb területeket is. Ha lehetséges alakítsunk ki benne megfelelő mászási lehetőségeket, illetve gondoskodjunk megfelelő petéző és ebihalnevelő helyekről, mint tapadókoronggal üvegre rögzített filmesdobozok. Csobogó elhelyezésére nincs szükségünk, hisz a békák sem kimondottan víz közelében élnek és az élőhelyeiket sem szokta időszakos áradás elönteni.

Egyszerűen berendezett tenyészterrárium kép:Ruffing's Ranitomeya

Fontos leszögeznem, hogy az itt megosztott gondolatok sajnos nem saját tapasztalatok, hanem az alábbi hiteles forrásokból merített összegzés.

 

 

Felhasznált Irodalom:

 

1.    https://www.dendrobase.de/html/D_ranitomeya_imitator.html
2.    https://www.dendrobates.org/dendrobatoidea/dendrobatidae/dendrobatinae/ranitomeya/ranitomeya-amazonica/
3.    Twomey, E., Vestergaard, J. S., Venegas, P. J., & Summers, K. (2016). Mimetic Divergence and the Speciation Continuum in the Mimic Poison Frog Ranitomeya imitator. The American Naturalist, 187(2), 205–224.
4.    Twomey, E., Mayer, M., & Summers, K. (2015). Intraspecific Call Variation in the Mimic Poison Frog Ranitomeya imitator. Herpetologica, 71(4), 252–259.
5.    Vestergaard, J. S., Twomey, E., Larsen, R., Summers, K., & Nielsen, R. (2015). Number of genes controlling a quantitative trait in a hybrid zone of the aposematic frog Ranitomeya imitator. Proceedings of the Royal Society B: Biological Sciences, 282, 1–10.
6.    Twomey, E., Vestergaard, J. S., & Summers, K. (2014). Reproductive isolation related to mimetic divergence in the poison frog Ranitomeya imitator. Nature Communications, 5(4749), 1–8.
7.    https://www.frogforum.net/content.php/129-Raising-Thumbnail-Dartfrog-Tadpoles-(Ranitomeya)
8.    http://www.ranitomeya.com/species#/ranitomeya-imitator
9.    Schulte, Lisa M., Ringler, Eva, Rojas, Bibiana, and Stynoski, Jennifer L. (2020) Developments in Amphibian Parental Care Research: History, Present Advances, and Future Perspectives. Herpetological Monographs, 34(1) : 71-97
10. James Tumulty, Victor Morales, and Kyle Summers  The biparental care hypothesis for the evolution of monogamy: experimental evidence in an amphibian Behavioral Ecology (2014), 25(2), 262–270 
11.Aposematic Poison Frogs (Dendrobatidae) of the Andean Countries: Colombia, Bolivia, Ecuador, Perú and Venezuela (Conservation International Tropical Field Guides) Ted R Kahn; Enrique La Marca; Stefan Lötters; Jason L Brown; Evan Twomey; Adolfo Amézquita – puhakötés 588 oldal 2016., 
12.Pfeilgiftfrösche - Biologie, Haltung, Arten - Stefan Lötters, Karl H Jungfer, Friedrich W Henkel, Wolfgang Schmidt - keménykötés 668 oldal 2007.,  Chimaira
13.Schulte, Rainer.1986. Eine neue Dendrobates Art aus Ostperu (Amphibia:Salientia:Dendrobatidae) SAURIA 8(3) 11-20 (Berlin-W.)
14. http://www.dendrowiki.org/ranitomeya-imitator.html

 

A nyílmérekbéka tartás feltételei - készen állsz?

Nincs állatszerető ember, aki ne csodálná ezeket a színes parányi békákat, amiket nem véletlenül neveznek az esőerdő ékszereinek. Sokunkban felmerül az ötlet, szuper lenne egy növényekkel dúsan beültetett szelet az őserdőből, ahol helyet kapna néhány színes nyílméregbéka is.

 

Valóban remek terráriumi állatok, hiszen színesek, nappali életmódot folytatnak és látszólag sok gondoskodást sem igényelnek. Vannak azonban a tartásának árnyoldalai is. Mindezeket összevetve, ha elolvasod ezt a néhány sort, képet kapsz, mivel is jár a nyílméregbékák tartása és ha ezek után is úgy érzed, hogy teljesíteni tudod a feltételeket, akkor ugorj bele.

 

Mint minden állatért, a békáinkért is felelőséggel tartozunk, így törekednünk kell arra, hogy valóban megfelelő körülményeket teremtsünk nekik. Köztudott, hogy a szeretett békáink nagy veszélynek vannak kitéve a szabad természetben, ami nem másra vezethető vissza, mint az emberi tevékenységekre. A kíméletlen vadon begyűjtés, esőerdők kiirtása, vegyszerek alkalmazása mellett a természetben megjelent Chytridiomycota gomba is tizedeli az állományukat.

 

Így érezhető, hogy sokkal nagyobb felelősség van rajtunk, hogy egészségben megőrizzük ezeket a fajokat, hisz eljöhet az az idő is, mikor már csak a terráriumunkban gyönyörködhetünk ezekben az állatokban. Ezért fontos a fajok tisztaságának megtartása is, így nem ajánlatos a fajok keverése egy terráriumban. Sok helyen látom, hogy a lelkes hobbista több faj vagy színváltozat egy-egy példányát veszi meg és tartja együtt, majd azzal védekezik, hogy a petéket majd elveszi, elpusztítja. Sajnos az ember gyarló és a szíve sincs kőből, és nem tud ellenállni, hogy új életet teremtsen. Na meg a békák szeretik eldugni is a petéket, aztán majd csak megjelenik 1-2 poronty a dúsan benövényesített terráriumban...

 

Aki békázásra adja a fejét, tudnia kell, hogy kis méretük ellenére hosszú életűek. A kisebb testű Ranitomeya fajok 6-10, a nagyobb Dendrobatesek akár 20 évet is simán megélnek, így nem csak a most, meg jövő évre kell gondoskodnunk róluk, hanem 10 év múlva is.

 

Tudjuk, hogy a békák a trópusi területekről származnak. Előttünk is van a kép ahogy a 35 fokban a napernyő alatt Pina Colada koktélt kortyolgatunk és békák ugrálnak körülöttünk. Ez egy álomban elmegy, de a valóságban a békák élőhelyén ritkán megy a hőmérséklet 30 fok fölé. És ebben az időben is a békák a talaj közelében lévő levelek alatt keresnek menedéket, ahol a hőmérséklet is szolidabb. Nálunk a meleg nyaraknál gondot jelenthet, ha a terrárium hőmérséklete 30 fok felé megy, ezért ennek megoldásáról feltétlen gondoskodunk kell, ha békákat jól szeretnénk gondozni.

 

Azért telepítünk egy parányi őserdőt a szobánkba, mert közel szeretnénk lenni a természethez a panelrengetegben, és részese szeretnénk lenni. Erre tökéletes módszer az, hogy napi szinten párásítsuk be a nyílméregbékák lakhelyét. Lehet automatizálni, sokan is így tesznek az öntözőrendszerrel, de így is érdemes naponta ránézni kedvenceinkre, mert a kis testük hamar reagál a különféle változásokra és sokszor 2-3 napi kukucskálással már csak a holtan fekvő békát, illetve a terráriumból áradó kellemetlen szagot fedezzük fel. Így, ha nem tudsz gondoskodni a napi ellenőrzésről (most itt nem egy hetes nyaralásról beszélek két évente), lehet a nyílméregbéka tartás nem neked való.

 

Ha törekszünk arra, hogy a békáinkat jól tartsuk, akkor előbb utóbb elérkezünk arra a pontra, hogy békáink szaporodni kezdenek. Nincs is ennél jobb visszaigazolás a hobbista számára, hogy jól bánik az állataival. Azonban újabb problémát vet fel, hogy ezeknek is helyet kell biztosítanunk. Nem hiába ismerjük az akvarisztikából is a mondást, hogy „az akvárium osztódással szaporodik”. Így nekünk is észben kall tartani, hogy lehet egy terráriumnál nem fogunk megállni. Én szóltam...

 

Talán az egyik legnagyobb válóok, hogy békáink kizárólag élő eleséget hajlandóak elfogadni. Nos, ha tényleg csak deákokkal van kitapétázva a vécénk, megoldható, hogy folyton a kedvenc kisállatkereskedésünkbe szerezzük be az éppen feletetni kívánt muslica mennyiséget, de az esetek 99,9%-ban nem ez a helyzet. Így minden békatartó általában maga tenyészti az eleséget, amihez nekikezd már jóval az első békák érkezése előtt.

Az eleségállatok tenyésztéséhez is kell némi idő és persze hely. A leggyakrabban tenyésztett eleségállatok az ugróvillások, babzsizsik és a muslica. Az első kettő nem sok kellemetlenséggel jár, igaz azok csak mint kiegészítő táplálékot jelentenek, így a muslica amit nagyobb mennyiségben állítunk elő.

A legnagyobb probléma velük, hogy akármennyire is vigyázunk velük, bizony kiszöknek. Nekem is jópár kellemetlen helyzetben volt részem, mikor a lakás különféle pontjain jelentek meg kis mászkáló lények a barátnőm legnagyobb örömére...

 

A másik a szag. A muslica táptalajban dolgozó gombák olykor kellemetlen szagot is generálnak. Főleg, ha koliszobában tartasz békákat és tenyésztesz muslicát, ahol rajtad kívül még 3 másik ember is lakik... Próbálkozhatsz zárt ikea dobozokba tartani őket, de nekem nincsen jó tapasztalatom velük. Persze a legideálisabb egy külön helység, ahova amúgy is csak békázni mész be és az párod nem csesztet, hogy mi is történik ott az ajtón túl.

 

Az eleségállat tenyésztés egyik hátulütője és sok tenyészet megkeserítője az atka. Sajnos előbb utóbb megjelennek ezek a kis dögök, ami akkor okoz igazán nagy problémát, ha allergiás reakciókat is kiváltanak a békásnál vagy a családtagoknál.

 

A muslica tenyésztés másik velejárója, hogy könnyű préda a pókoknak, akik persze szeretnek a mézesbödön közelébe lenni és vagy a tenyészet vagy a terrárium közelébe fészkelik be magukat. Így arachnofóbiásoknak, vagy aki együtt él velük, meggondolandó, hogy belevágnak-e...

 

Ma már semmi olyan hobbi nincs, ami nem viszi ki a pénzt a zsebünkből. Egy szépen berendezett terrárium sem olcsó mulatság, hát még a békák és ott van a havi rezsi, amit a táplálékállat tenyésztésre, elektromos eszközök üzemeltetésére, desztvízre, stb. költünk.

 

Örülök neki, hogy olvasod a soraimat, mert az azt jelenti, hogy érdeklődsz és felelős állattartó vagy, aki megszerez minden információt, mielőtt az állatok beszerzésére adja a fejét. 

 

Nincs is jobb mikor egy kellemes illatú szobába lépünk be, erre legtöbben a különféle illatosítókat alkalmazzák. valaha is elolvastad a hátulján lévő figyelmeztetéseket? Sokukra rá van írva, hogy a vízi élet számára veszélyes, ezért nem ajánlatos olyan helységben alkalmazni, ahol akvárium vagy más kétéltűek vannak. Így az ilyen illatosítókat ne használjuk, ha békákat is szeretnénk a lakásunkban tudni. Ugyanez jellemző a dohányzásra. Szerencsére egyre kevesebben dohányoznak, pláne bent a lakásban, de még így is fel kell hívni a figyelmet, hogy a békáink és főleg a bőrük sem szereti a cigifüstöt.

 

A békák pont olyan háziállatok, ahol mindent a szemnek, semmit a kéznek elv érvényesül. Mint említettem a békák bőre nem csak a kiszáradásra érzékeny, hanem arra is, hogy mi kerül rá. Lehetőség szerint csak vészhelyzetben vegyük kézbe békáinkat, csupán a magunk szórakoztatására ne fogdozzuk őket! Nem azért mert mérgezőek és meghalunk, hanem a békának nem tesz jót. Vékony csontjaik hamar törnek, így végzetes sérüléseket is okozhatunk akaratunk ellenére. És ugye bármi lehet a kezünkön (szappanmaradék, kézkrém, kézfertőtlenítő!, stb.) ami nem éppen békabarát.

 

Ha mindezekre oda tudunk figyelni, csodás kis élősarkot varázsolhatunk egy megfelelő méretű terráriumba, aminek igazi ékszerei lehetnek a békák.

Ha úgy véled kihagytam bármit ami fontos lenne, akkor jelezd felém a benko.zsolti@gmail.com email címen.

Jó békázást!

Nyílméreg szekció - Ranitomeya amazonica

Ranitomeya amazonica (Schulte, 1999)

Az alap fajleírás Schulte-tól származik 1999-ból, aki a Peru keleti részén található Iquitos település közeléből gyűjtötte példányait. A fajt korábban a R. ventrimaculata alfajának tekintették, de a 2011-es Brown es Twomey által vezetett revízió nyomán kiderült, hogy a R. amazonica önálló faj, sőt, a vizsgálatokból kiderült az is, hogy az addig R. ventrimaculata-nak hitt faj is R. amazonica. (1935-ben Shreve által leírt R. ventrimaculata fajtípus megegyezik a R. duellmani fajjal, így ma ezt a fajt R. duellmani helyett nevezzük R. ventrimaculata-nak).

A faj több, egymástól elszigetelt populációval rendelkezik. Brazíliában az Amapá, Amazonas, Pará régiókban találhatóak meg. Kolumbiának a délkeleti csücskében lelhető fel populáció, közel a Perui-Brazil határhoz. Guyana déli részen, Upper, Takutu-Upper és Essequiba régiókban találkozhatunk példányokkal. Francia Guyana területén Cayenne és Saint-Laurent-du-Maroni régióiban élnek egyedek. Peru Loreto régiója adja a helyet a faj típuspéldányának.

R. amazonica populacióit piros szín jelzi

A terráriumban tartott R. amazonica-k többsége két területről származik. A Ranitomeya fajokban amúgy is gazdag perui Iquitos város közeli esőerdő, illetve Francia Guyana. Mind a francia guyanai és mind a perui Iquitos közeli területre jellemző a magas páratartalom. Alacsony a légmozgás sebessége, így a párás levegő könnyen megmarad a sűrű elsődleges, azaz nem háborgatott erdőben. A hőmérséklet eloszlása egész évben egyenletes, maximuma egész évben 30C korul mozog, a legalacsonyabb hőmérséklet pedig 21C, ami éjszakai lehűlés következménye. Az átlagos hőmérséklet napközben 27C, ami az éjszaka közepén 2-3 fokkal kevesebbre csokken.

Erdőrészlet Francia Guyana területéről

Mindkét élőhelyre jellemző, hogy a csapadék csendes eső formájában érkezik. A meleg évszakban (Francia Guyana Aug. - Nov., Iquitos Sept. - Dec.) jelentkezhetnek erősebb záporok, zivatarok

Mindkét területen egész évben egyenletesen oszlik el a nappalok hossza, ami 12 óra.

A faj példányai általában 2 méternél alacsonyabban találhatóak meg a fákon, illetve az azokon megtelepedett epifita növényeken. Élőhelyeiken broméliák közelében élnek, ahol a levéltőben összegyűlt vizet használjak fel ivadékaik elhelyezésére. Legjellemzőbb növények Aechmea aquilegia, Catopsis berteroniana és Pitcairnia fajok.

R. amazonica "French Guyana" az ideiglenes terráriumomban

Élőhelyükön járva nagyobb az esély, hogy előbb halljuk berregésüket, mint kis színes testüket. Az ivarérett hímek 4200-5800hz közötti rövid pergő dallamot ismételgetnek akar 20-49 alkalommal percenként.

A faj kis méretű, 16-19mm közötti a testük hosszúsága. Nőstények általában zömökebb, kerekdedebb testtel rendelkeznek, de ez nem biztos támpont a nemek elkülönítésében, ugyanis egyes falánk hímek is elég testesek lehetnek. Legbiztosabban akkor állapíthatjuk meg a nemeket, ha megfigyeljük a párzást, vagy a peték felfedezése után valamelyik kerekebb állatunk hirtelen lefogyott. Valamint csak a hím énekel.

Színezetében két típus figyelhető meg. Az altípus alapszíne fekete, ahol a has kékes hálós mintázatot mutat, ami folytatódik a végtagokon. Az áll mintázatának színe megegyezik a haton általában hosszanti irányú csíkokkal, amik apró, hálós szerkezetben végződnek a béka ülepe felé. A haton levő csíkok megszakadhatnak vagy össze is olvadhatnak.

A perui populációban a hát színére a narancs és a vörös jellemző, azonban Evan Twomey talált citromsárga hátszínnel rendelkező példányt Iquitos-tól 41km-es távolságban, ami a francia guyanai populációra jellemző. A francia guyanai citromsárga hatszínű populációt sok helyen meg R. ventrimaculata “French Guyana” néven emlegetik.

Másik típusa színezetének az “Arena Blanca”, amit M. Pepper es M. Sanchez-Rodrigez irt le 2007-ben. A faj nagyban hasonlít a R. reticulata-ra, azonban több jegye mellett, a hím éneke teljesen megegyezik a R. amazonica hívásával. Ebben az esetben egy Müller-fele mimikriről van szó, amikor az egyazon ellenségtől tartó rokon fajok ugyanazt a színezetet viselik a nagyobb túlélés érdekében.

R. amazonica "Arena Blanca" fotó: Jason Lee Brown - dendrobates.org

Talán ez az egyik legegyszerűbben tartható faj Ranitomeya nemzetségből. A békák kis méretük ellenére igencsak falánkak és hasonló méretű más fajokkal együtt nevelve hamar azon kaphatjuk magunkat, hogy eleszik az összes eleseget a másik fajok elől, ezert érdemes őket külön nevelni. (Ezt a tapasztalatot az a svéd tenyésztő is megerősítette, akitől én szereztem be a békáimat). Szívesen fogyasztják az ugróvillást, levéltetvet és a kis muslincát (D. melanogaster). A különféle trópusi ászkarákok jó szolgálatot nyújtanak a terrárium karbantartásában, de ezeknek a kis békáknak nem jelentenek olyan finom falatot. Természetesen a napi etetésről és az eleségállatok folyamatos vitaminozásáról nem szabad megkeletkezni.

Terráriumukat úgy alakítsuk ki, hogy elegendő mászási felület legyen számukra. Sokat mozognak a hátfalon, illetve a magasabban elhelyezett tereptárgyakon, így igyekezzünk magas kialakítású terráriumot választani állatainknak. A kiválasztott párnak egy kisebb, 30cm x30cm x45cm kiterjedésű terrárium is elegendő, de tarthatjuk őket kisebb csapatban is, ekkor természetesen gondoskodnunk kell nagyobb terráriumról, több mászási, bújási lehetőségről. Nem jellemző erős területtartás, sokszor csoportosan bújnak meg egy egy sötét filmesdobozban.

Mivel a természetben is javarészt broméliák közelében élnek, érdemes ezen növényekkel beültetni a terráriumot. A broméliák nem csak mutatós növények a terráriumban, hanem kitűnő petézőhely is a békáknak. Ugyanerre a célra használhatunk üres filmesdobozt is. Oldalukat kifúrva és egy tapadókoronggal kombinálva fel is tapaszthatjuk a terrárium oldalara, vagy más megoldassál rögzíthetjük fára és tereptárgyakra. Érdemes többfelé pozícióban elhelyezni a filmesdobozokat mert még fajon belül is eltérhetnek a szokások, hogy mibe, milyen módon szeretnek petézni az állatok. A kis hímek igen fiatalon, már 6 hónapos korukban is megszólalhatnak. Teljes kifejlettségüket 9-10 hónaposan érik el.

Nagyon aktív kis békák, így sokat láthatjuk őket a terráriumban mozogni. Megfelelő páratartalmat napi kétszeri permetezéssel, vagy automata öntözőrendszerrel oldhatjuk meg.

A békák nem csak etetésnél mutatják magukat

Ha az állataink megfelelően érzik magukat, a hím hívására pozitívan reagál a nőstény és követi őt az által ideálisnak ítélt párzóhelyre. A petéket általában a bromélialevél tövében vagy a filmesdoboz alján összegyűlő víz széléhez rakjak, vagy akar bele a vízbe is. A természetben a broméliát használjak petézőhelynek. Egy nősténytől 2-6 szürke petére számíthatunk, de van feljegyzés nőstényről ami 10 petét is képes volt rendszeresen lerakni. Csapatban tartva előfordulhat, hogy a hím több nősténnyel is párzik, így több petét is találhatunk.

A peték kelése általában 10-12 napig tart a hőmérséklet függvényében. A hím gondoskodik a kikelő kis szürke ebihalakról, amiket egyesével helyez el egy bromélialevél tövébe, ahol összegyűlt egy kis víz. Terráriumi körülmények közt állataink a kis filmesdobozokban és más tereptárgyakban létrejövő kis tócsákat is használjak az ebihalak elhelyezésére. Természetben megfigyeltek, hogy termések, fák üregeiben létrejövő kis tavakat is használjak a hím békák mint ebihal bölcsőde.

Az ebihal mindenevő. A természetben szúnyoglárvákat, algát és minden “ehetőt” elfogyasztanak ami a kis tavukba belehullik. Az ebihalak kannibálok, így mindenképpen érdemes külön nevelni az ebihalakat.

Poelmann és Dicke 2007-ben a francia guyanai populációnál megfigyelte, hogy a száraz időszakban egyes hímek a jobb túlélés érdekében frissen kikelt ebihalakat helyeztek egy már fejlődő ebihal melle, így biztosítva a gyorsabb fejlődést az egyre kevesebb vizet tartalmazó broméliatölcsérben. Ezen eseteket leszámítva a hím, az ebihal elhelyezése után nem gondoskodik tovább az ivadékokról. Hőmérséklettől függően 60-80 nap alatt alakulnak át szárazföldi életre alkalmas békává. A kicsik méretüknek megfelelő élő eleséggel táplálhatóak.

Üvegkád - Vörös és fekete

Vörös és fekete, azaz a Stendhal-hal.

Egy akvarista üzletbe belepve mindenki szeme megakad ezen a skarlátvörös és fekete kontrasztjával tündöklő halon. Nemhiába kapta magyar névnek a Stendhal-hal elnevezést, Stendhal Vörös és fekete c. művére utalva. Nekem is az első halas gyerekkori emlékeim közt szerepel, amikor üveges ismerősünknél járva rácsodálkoztam a hatalmas akváriumra és az akváriumban fürgén ficánkoló fekete-vörös halra. Ahogy lenni szokott, mindentudó makacs tizenévesként én is belezsúfoltam az akkor 60L-es társas akváriumomba, ahol hamar rá kellett jönnöm, hogy folytonos zaklatásaival nem tett jót az akvárium lakóközösségének, akárcsak Miklós a barátok közt-ből, folyton ármánykodott.

Epalzeorhynchos bicolor

Szóval mindenki ismeri legalább látásból ezt a halat és a róla keringő alattomos pletykákat. Nos ezen pletykák igaznak is bizonyulnak. A korábban Labeo bicolor-ként ismert hal fiatal korában igen békésen elvan a faj és a nem faj társaival, majd a serdülőkori hormontúltengés miatt egyre inkább előjön belőle a felnőttevalás, és felveszi a maga mogorva, senkit sem kedvelek stílusát. Az akváriumban elért 12-15cm-es méretével (a természetben akar nagyobb is lehet(ett?)) igen nagy ramazúrit és ijedelmet tud kelteni a többi hal között, így érdemes megfogadnunk a legalább 200L-es akvárium méretet, ha emellett az érdekes színkombinációjú hal mellett döntünk. Természetesen csak egy példányt próbáljunk meg gondozni, jobb békességben jeligére és igyekezzünk eltérő testformájú és színezetű halakkal elhelyezni egyazon akváriumba.

Ugye említtettem, hogy Labeo bicolor. Bicolor ugye a kétszínűségre utal, ami az esetünkben a vörös és a fekete. Mind a mai napig sok helyen, meg nagykereskedők árlistáiban, kereskedésekben is Labeoként adják el, holott már egy ideje a kimondhatatlan nevű Epalzeorhynchos nembe sorolták a fajt ami gyógyító szájat jelent. Az első egyedekről készített leírás 1931-ből származik, amit Hugh McCormick Smith amerikai halbiológus készített a Chao Phraya folyóból kifogott egyedekről. Biztosan sosem fogjuk megtudni milyen gyakori volt ez a hal Bankoktól délre elterülő területeken, talán akkor sem volt egy minden nap látható halfaj, de hogy manapság ez nagyon is igaz, az biztos. A faj a CITES vörös listáján szerepel mint kritikusan veszélyeztetett faj, hála pompás színeinek, ami miatt keresett volt akvarista berkekben és kegyetlenül lehalászták őket a folyókból. 1996-ban a természetben kihaltnak nyilvánítottak a fajt, azonban 2011-ben egy maréknyi populációra bukkantak a Chao Phraya folyóban. Korábbi feljegyzések azt fogalmazzak meg, hogy Thaiföld más vizeiben is megtalálható volt, mint a Mae Klong és Bang Pakong folyókban és Thaiföld legnagyobb édesvizű mocsarában, a Bueng Boraphet-ben.

Mae Klong, Chao Phraya es Bang Pakong folyok torkolatvidéke Bangkoktól délre.

A pontyfélékhez tartozó hal a hazai marnánk testalkatára emlékeztet minket. Hengeres, koromfekete teste vörös farokúszóban végződik. Csak a farokúszó vörös színű. Létezik egy rokon faj, az E. frenatus mely halványabb, inkább már szürke testszínnel bír és minden úszója narancsos-vöröses. Van mindkét fajnak albínó változat is, ahol értelemszerűen a test fehéres, sötét pigmentektől mentes és az úszók valamint a szem vörös. A természetes élőhelyén a folyok fenekén keresi táplálékát finom kis bajuszállai segítségével. Mogorva természete miatt valószínűleg egyedül folytatja a kutatást az élelem után. Szubtrópusi terület lévén nincsenek nagy ingadozások a víz hőmérsékletét illetően, 25ºC és 28ºC között ingadozik, így mindenképpen fűtött medencében ajánlatos tartani. Igyekezzünk olyan talajt választani, mely nem okoz sebesülést halainknak az éles szeleivel. Dúsan benövényesített és búvóhelyekkel jól ellátott akváriumban remekül érzi magát. Azt ugye mondanom sem kell, hogy élőhelyen lágy vízben lubiczkol, de akváriumban a csapvíz tökéletesen megfelel tartására.

E. frenatus

Természetes táplálékaként alga, csigák, rovarok lárvája szolgál és minden ehető amit a vizekben talál. Akváriumi körülmények közt szinte minden táplálékot elfogyaszt, de ha azt szeretnénk, hogy megtartsa markáns színeit, igyekezzünk számukra elő vagy fagyasztott táplálékot biztosítani. Ínyenc csemege lehet számukra az uborka, saláta, borsó és más zöldségek, lehet kísérletezni. Azonban ezen zöldségeket ne hagyjuk sokáig az akváriumban, mert hamar infuzoriásodáshoz vezethet.

Elérkeztem a kedvenc részemhez, a szaporodáshoz. Az akváriumban tartott halaknál mindig ez a téma fogott meg a legjobban, mely halak, milyen módon biztosítják a faj fennmaradását. Kedves kis halunk az úgynevezett problémahalak csoportjába tartozik, mivel akváriumi körülmények közötti szaporodásukról vajmi keveset tudunk és nem is nagyon vannak sikersztorik velük kapcsolatban. Ha jól csalnak az emlékeim egy '90-es  évek közepi Akvárium Magazinban olvastam egy cikket, amiben egy svédországi akvaristának sikerült szaporodásra bírnia a halakat. Ha valakinek esetleg meglenne a cikk, örülnek ha megosztana a részleteket. Ha jól emlékszem a halakat sötétben és lehűtve tartotta egyesével, majd engedte őket be a tágas tényészmedencébe, ahol sikeresen leikráztak. A hűtés valószínűleg stimulációja lehetett a monszun időszaknak, mikor is a víz kissé lehűl. Tényészsikerek elmaradásának az is az oka, hogy több egyed együtt tartása igazi kihívás a morcos természete miatt. De ha a sikeres ivás végbemegy, az valamely sötét helyen, mint például egy barlangüregben történik, ahová szabadon szórják el az ikrákat. Egy jól megtermett nőstény akár ezernél is több ikrát szórhat szét. Az ivadékok két napra rá kelnek ki az ikrákból és további 24 ( más forrásokból 16-18 óra) óra elteltével szabadon úsznak a kishalak. Egyből képesek elfogyasztani a frissen keltett sórákot és további felnevelésük sem jelent gondot. A 6-10 hetes fiatalokon mar megjelenik a vörös szín a farokúszón. A kifejlett egyedeknél a nőstény valamivel nagyobb és vaskosabb, sokszor a has halványabb árnyalatot mutat és a hímek páratlan úszói hegyesebben végződnek.

Ha ilyen nehézkes a tenyésztése, a természetben szinte már nem is megtalálható, akkor hogy kerülnek az állatkereskedések kínálataiba? A megoldás a hipofízis. Ezt a hormonkezelési eljárást használják a hazai halgazdaságok a ponty és egyéb haszonhalak szaporítására. Nos, Thaiföldön nem a mi pontyunkat injekciózzák, hanem a Stendhal-halakat. Hatalmas mennyiségben gyártják ezeket a halakat, sok más problémás halhoz hasonlóan. Évente több százezer halat nevelnek ezeken a szabadtéri thai halfarmokon.

Thai halfarm

Ha ilyen halat tartunk, feltétlen gondoljunk arra, hogy a természet egy olyan teremtményét tartjuk üvegmedencéikben, amit mar sikeresen eltávolítottunk a valódi élőhelyéről...

Estimese : Rio Negro

ha esetleg eddig nem tudtad, hogz hogyan fogják be a halakat, most megtudod :) igaz, hogy németül hablatyolnak benne, de a képek magukért beszelnek ;)

RE: Akvarisztika hobbijellegének megmaradása, avagy diktáljanak a hobbiakvaristák végre!

gondoltam pár szóban reagálok Aquad legutóbb közzétett gondolatebrésztő írásához.

valóban nehéz elképzelni ha csak Budapestet nézem, hogy egy milliós nagyvárosban nem lenne-e igény arra, hogy heti vagy akar kétheti rendszerességgel összejöjjön néhány hobbiját szerető ember, ahol kötetlen beszélgetés vagy előadások lennének.  de ha szigorúan vesszük létezik is ilyen, a Harcsa Utca majd minden vasárnap nyitva áll...

ma mar rengeteg oldal fenn van a majd mindenki által használt facebookon, így remek ingyenes felület állna rendelkezésre az összejövetelekre való meghíváshoz. biztos vagyok benne, h valaki ismer meg valakit akit érdekelne és így szép láncolatban csak csak össze lehetne hozni egy hetente összejáró közösséget. a legapróbb kezdőktől kezdve a nagy öregekig. apropó, nagy öregek.

szerintem nem szükséges az, hogy minden áron ők vezessék. sokan pont azért nem mernek nekiállni, mondván, hogy nincs elég tudásuk hozza. nem is tudás kell, képesség arra, hogy összetartson egy kis közösséget. nem neki kell nekimennie az előadásoknak és mindenre kiterjedő tudással rendelkeznie, hanem azoknak az embereknek akiket maga mögé tud állítani. az sem baj ha valaki csak 1-1 szűkebb témába mélyed bele. biztos érdekes lehet egy üveges előadása is az üvegvágás technikájáról, fortélyairól, biztos többet tud az üvegről mint mi...

szóval nem kell mindig a nagy öregekre várni...

való igaz, személyes találkozásokkal sokkal közvetlenebb ismeretségek, barátságok alakulhatnak ki, de azért az internetes kapcsolattartást sem tartom olyan ördögtől való dolognak. manapság a mobilitásnak köszönhetően egyre többen élnek más országokban, ahonnan szerzett tapasztalataikat, élményeiket meg tudjak osztani a többiekkel. vagy teszem azt a külföldi akvaristákkal való kapcsolattartásnak is ez a legjobb módja. de való igaz, nem ők lesznek azok az ismerősök, akik hétvégén segíteni fognak üveget ragasztani az új halodához, de tapasztalataik és tudásuk mindenképpen jól jön. el kell fogadnunk, hogy ők ilyen mértékben maradnak a virtuális ismerőseink.

pont a napokban gondolkodtam el én is azon, hogy külföldi példákon felbuzdulva (pl: http://www.aquanet.tv/) össze lehetne dobni, kis, pár perces ismeretterjesztő videókat egy-egy halfajról, szűrési technikáról, miegymásról és nem is kellene hozzá saját oldal, hisz a youtube kitűnő és mindenki számára elérhető felület. sokan most is tesznek közzé rajta videókat saját kis élményeikről, de tehetnék mindezt szervezett keretek közt is. vagy Aquad által említett videokonferencia. tudjuk, hogy működik, anno az Amerikai Pite c. filmben is működött :D

jó elmélkedést :)