mindenki látott ilyet, mindenki használt ilyet, de tudod-e hogy is működik??? Takács Balázs ( Taksoft ) volt oly kedves, hogy pár sorban megosztja velünk a fontosabb tudnivalókat. remélem van akinek hasznosak lesznek az információk.
Néhány gondolat arról, hogy miként is működnek az akvarisztikában használt vízszivattyúk (külső- és belső szűrők, áramoltatók, power-headek, stb.). Valószínűleg szétszedted már, hogy lásd, mitől is megy benne a víz, vagy ha másért nem, akkor tisztítani. Találtál egy forgórészt, ami egy hosszú, kis átmérőjű állandó mágnes (valamivel felület-védve, vagy kiöntve stb.), meg elé rögzítve egy néhány lapátos - nevezzük így- járókereket. Néhány szivattyúnál mereven össze vannak kötve, néhánynál 1/4 - 1/2 - 3/4 fordulatot el tud mozdulni a járókerék a forgórészen (ennek az indulásnál van könnyítő szerepe).
Találtál még egy tengelyt is, ami lehet acélból és kerámiából is (ez utóbbi kivehető, az acél általában nem). A kettő közötti különbség igazából a korróziós ellenállás, a kerámia bírja a tengervizet, az acél nem (sokáig). Illetve még legelőször, találtál egy kis fedelet, amit levéve jutottál el a forgórészhez.
Van még két fontos alkatrész:
- a tekercs, ez veszi körül a forgórészt, általában k
iöntik műanyaggal, ebben keletkezik a forgó mágneses tér az 50Hz-es váltóáram hatására, és a
- szivattyúház, amiben forog a fent említett néhány lapátos járókerék.
A szivattyúház és a járókerék.
Szerencsés esetben a szivattyúházban víz van, és ez befolyik a forgórész mellé is, teljesen körülveszi azt. Ez egyrészről azért kell, mert így hűti azt, a tekercset, és a műanyag siklócsapágyat.
Egyes szivattyúk bírják, ha nincsenek a víz alá merítve (már ha a kialakításuk olyan, hogy nem folyik mindenhol belőlük a víz ilyenkor), mások nem. Itt igazából a hűtés a kritikus, ha a forgórész melletti víz megfelelően tudja hűteni a motort, a szivattyút lehet szárazon is üzemeltetni. Azért a gyárilag ilyen motoroknál előfordul, hogy túlmelegedés-védelmet tesznek bele, hogy a hűtés elégtelensége esetén se égjen le a motor. Ezért érdemes olyan szivattyút venni száraz üzemre, amire ezt a gyártó külön jelölve engedélyezte.
A járókerék lapátjai egyenesek. Ez nem ideális így, elméletileg forgásiránnyal egyezően előre felé görbülőnek kellene lenniük, a gyakorlati alkalmazások ipari szivattyúi pedig pont ellentétesen, hátrahajló lapátozással készülnek (ennek oka itt most nem érdekes). Az egyenes lapátozásnak több oka is van. Egyrészt így olcsó gyártani őket, másrészt így mindkét forgásiránnyal megfelelően működhet a szivattyú. Miután a lehető legegyszerűbb tekercselésűek, így a forgásirány minden indításnál változhat, a hatásfok különbsége ekkora teljesítménynél pedig nem mérvadó. Sajnos, a nem biztos forgásirány miatt nem lehet propeller-járókerékkel szerelni, ami pedig például egy áramoltató esetében nagyon nagy előny lenne (azért az Interneten található megoldás erre is).
A rotor forog a mágneses mezőben, és forgatja a járókereket. A járókerék a közepén belépő vizet a külső átmérő felé szállítja, így alakul ki a térfogatáram, amit ha csökkentünk, akkor a nyomás emelkedik, és fordítva.
Rotor, mereven rögzített 3 lapátos járókerékkel
A több lapátozás jobb hidraulikai hatásfokot jelent és természetesen nagyobb teljesítményfelvételt is. A nagy átmérőjű lapátozás nagyobb nyomást, a szélesebb, vagy több lapát nagyobb térfogatáramot. Túl sok lapát használata sem szerencsés, mert akkor könnyebben eldugulhat, a túl kevés esetén meg az egyenlőtlen lerakódások könnyen üzem közbeni zörgéshez vezethetnek.
6 lapátos járókerék (a szivattyúházban)
Néhány szó az üzemi körülményekről:
A szivattyúkon, szűrőkön megadott értékek (H emelési magasság és Q térfogatáram) szélső értékek. Vagy-vagy értékek, ha jobban tetszik. Vagy annyi vizet visz, mint amennyi rá van írva (és semmi ellenállás és szintkülönbség sincs rajta), vagy akkora nyomást tud, vagyis egy ennél magasabb szintre már nem nyomja fel a vizet, a szint ott lesz a csőben a megadott értéknél. A valóságban egyik sem áll fent, mert van szintkülönbség és/vagy súrlódási veszteség, ezért a kért érték mindegyike kisebb, mint a megadott. Hangsúlyozom üzem közben. Ezért nem tud egyik szűrő/szivattyú sem annyit, amennyi rá van írva.
A névleges emelési magassága határozza meg, hogy adott fojtásra (súrlódási veszteség: fojtás a szűrőanyagokon, idomokon, csöveken esőztetőn stb., és emelési magasság: a szívóoldal vízszintje és a nyomóoldal vízszintje közötti különbség!) mennyit esik a szállítása. Nagy névleges emelési magasság esetén kisebbet, kis éréknél nagyobbat esik vissza.
Összehasonlítás (1300l/h és 2,2m – 25(39)W, és 300l/h és 0,5m – 3W)
A szivattyúkat NYOMÓOLDALON szabad fojtani. Szívóoldalon is lehet, de nem érdemes, mert kavitációhoz vezethet, ami pedig káros lehet, rongálhatja a forgórészt, rontja a tekercs hűtését, zavarhatja a halakat is, és általában zajos. A túlzottan nagy fojtást érdemes elkerülni, mert melegedhet a tekercs az elégtelen hűtés miatt, és feleslegesen használunk túl nagy szivattyú-teljesítményt, ilyenkor érdemesebb egy megfelelő kisebb szivattyút választani, és használni.
És két fontos tény a végére:
- Külső, zárt körös vödrös szűrőknél a szintkülönbség 0! Kivéve, ha külön kamrából szív, ahol alacsonyabb a szint. Zárt rendszer esetén csak a súrlódási veszteség fojtja a szivattyút. Ezért a külső szűrőket bármennyivel alacsonyabbra is lehet tenni, mint az akvárium, itt csak a gyártó által megadott érték a korlát, ami pedig a szűrő nyomásbírására vonatkozik.
- Belső szűrőknél is csak a szűrőanyagok, és a légbeszívó-fej vesztesége csökkenti a térfogatáramot, itt is nulla a szintkülönbség, ezeknél nem is szokott nagy lenni a névleges emelési magasság, hiszen csak a kevéske szűrőanyag, és a venturi-fej ( a levegőbeszívó-előtét) ellenállását kell legyőznie.
