Nyílméreg szekció - Eperbéka - Oophaga pumilio

Eperbéka - Oophaga pumilio (SCHMIDT, 1857)

Az Oophaga pumilio a nyílméregbékák egy kisméretű tagja. Nevének jelentése az Oophaga tojásevőt jelent, ami az ivadéknevelésére utal, valamint a pumilus ami törpét jelent, ami pedig kicsiny, alig 20mm-es termetére utal. Magyarul szamóca vagy eperbékának nevezzük. Az Élőhelye Közép-Amerika Karib- tengeri partvidéke, Nicaraguától Panamáig. Az őserdők talaját lakja a tengerszinttől egészen 950m-es magasságig. Területileg elég elszórtan élnek populációk. Gyakran megvetik lábukat az ember lakta területen is, előszeretettel a kakaó és banán ültetvényeken. Élőhelyei elég változatosak, néhol 32°C-os hőmérséklet is lehet, igaz az árnyékosabb területeken, amiket ezek a békák kedvelnek, némileg hűvösebb van. Éjszakára a hőmérséklet 3-4°C-ot is csökkenhet. A levegő 70-80%-os páratartalmú, ami nem csapódik le a levelekre, tereptárgyakra, ezért lehet száraz leveleket találni a talajon. Azonban ezek alatt nedves avarréteg található. Reggel és este 100%os páratartalom és köd van. Májustól Szeptemberig tart az esős időszak, ilyenkor magasabb a levegő páratartalma és a szaporodás is intenzívebb. Avatatlan szem észre sem veszi a rikító békákat, rá kell állnia a szemnek, ekkor azonban tucatszám lehet megpillantani, ezen teremtményeket.

Bokrok között csicsergésükkel adják tudtunkra, hogy itt hímek udvarolnak. Csak a hím békák énekelnek. Brekegésük nem nevezhető igazán annak, inkább lágy trillázásnak, sokkal inkább hasonlít madárcsicsergésre, mint a kecskebéka hívó szavára. Apró méretükhöz képest elég hangosan dalolásznak. Általában az általa kiválasztott tereptárgyon énekel, ahova hívja a nőstényeket párosodni. Egyes helyeken rivális hímek is megjelennek, akikkel ádáz birkózás kezdődik az ideális petéző hely birtoklásáért. A sikeres petézést követően 10-14 nap múlva a nőstény hátára veszi a kis ebihalakat és egy kisebb vizes helyre, a broméliák tölcsérében összegyűlt vízbe vagy a tengerpart közelében akár egy kagylóhéjba is, leteszi ivadékát. Egy helyre csak egy ivadékot helyez. Általában 2-6 petét raknak, így ennyi ebihalról kell gondoskodnia a nősténynek. Szó szerint gondoskodnia, mert nélküle az ebihalak éhen halnának. Olyan különleges ivadékgondozásuk van, hogy a nőstény eteti a kicsiket míg át nem alakulnak kis békává. Rendszeresen felkeresi a kis lárvákat és egy-egy terméketlen petét rak a vízbe amit az ivadékok mohón felfalnak. Ezen megfigyelésekhez nagy segítséget nyújtott a terráriumi tartás. Itt figyelték meg elsőként ennek a parányi békának roppant érdekes ivadéknevelő magatartását. Sok eredménytelen mesterséges felnevelési kísérlet után figyelték csak meg, hogy a terráriumban hagyott petéket az anya külön helyekre szállítja és egyesével eteti. Ezután próbálkoztak tojással illetve más békák petéivel etetni a kicsiket. A lárvák mesterséges felnevelése igen körülményes és hosszadalmas, alacsony százakéban sikerül ivadékot felnevelni, mint a hagyományos neveltetéses módszerrel. A kis ebihalak optimális körülmények közt 6-9 hét múlva alakulnak apró kis békákká.

Nicaraguától Panamáig hatalmas területet ölel fel az elterjedésük. Jellemző, hogy minden egyes populáció rendelkezik egyedi fajta bélyegekkel, amik csak rá jellemzőek, általános a színekben való különbözőség. Bastimentos szigetén, Panama partjaihoz közel a többi helytől eltérően, egy populáción belül is vannak eltérő színezetű példányok. A változatokat legtöbb esetben a lelőhely szerint nevezik el mint pl : Oophaga pumilio ’’Bastimentos’’. Színezetük rendkívül változatos, kék, piros, zöld, sárga és még számtalan változat. Kedvencem a vörös testű és kék lábú ’Blue Jeans’ néven jegyzett béka. Bár egyes kutatások már nem pumilionak titulálják, hanem önálló fajkén Oophaga cf. typographa néven.

Változatos színeit látva nem is meglepő, hogy népszerű békák. Sokan a hobby egyik legmagasabb szintjének tekintik érdekes ivadékgondozása miatt. Magyarországon talán csak pár példány éldegél valahol, lehet ebben közrejátszik a „hagyományos” békákénál magasabb ára, hisz börzéken 80-100euro a kezdő áruk példányonként. A változatok nem csak színezetben hanem viselkedésben és szaporodási intenzitásban is eltérhetnek egymástól, ezen jegyeket pedig igazán csak terráriumi körülmények között lehet megfigyelni. Nehezebb tenyészhetősége azt vonja maga után, h néha lehet vadon fogott példányokat is találni. Ezeket érdemes kerülni, egyrészt CITES által védett és szigorúan büntetett fajról van szó (akár csak a többi nyílméregbéka) és a vadon fogott példányok elég viszontagságos körülmények közt érkeznek Európába, 10 példányból 7 már az út alatt elpusztul, további kettő pedig terráriumokban. Nem is beszélve az általuk behozott különféle baktériumokról, amik ellen védtelenek a fogságban nevelt békáink, illetve fordítva is igaz lehet mindez. Táplálékra való rászoktatásról nincs információm, de biztos nem megy zökkenőmentesen a több mint 100 féle rovarból álló táplálékpaletta leszűkítése 2-3 addig nem fogyasztott rovarra.

Úgy tudjuk legeredményesebben szaporítani békáinkat, ha békén hagyjuk őket, a lehető legnagyobb terráriumot rendezzük be nekik, sok búvóhellyel illetve kis vizes edénnyel amibe az ebihalakat rakhatják a nőstények. Erre a célra tökéletesen megfelelnek a kis filmtekercses dobozok. Oldalára csöppnyi lyukat fúrva kis tapadókorongot helyezhetünk, és már kész is a kis békauszoda.

Terráriumban érdemes őket 26°C körüli hőmérsékleten tartani, mint alacsonyabb, 22-23°C-on. Érdemesebb párban tartani őket mind csoportban, így elkerülhető, hogy a rivális hímek rátaláljanak a petékre és elfogyasszák őket, valamint így a pár nyugodtabban végezheti az udvarlás és párzás rituáléját. Változatonként más és más a peték száma. Néhol csak 1-3, míg a Basimentos változatnál gyakorta 6 pete is található, talán ezért is ez a legnépszerűbb változat. A frissen átalakult békák aprók, így gondoskodni kell számukra a megfelelő apró táplálékról. Ez lehet ugróvillás vagy napos tücsök. Gondot jelenthet a nagy terráriumban, hogy nem tudjuk biztosítani a kis békák számára szükséges tápláléksűrűséget, ezért ajánlatos a kicsiket külön nevelni, kisebb terráriumban ahol könnyebb biztosítani a magas tápláléksűrűséget, amik a gondtalan fejlődéshez elengedhetetlenek. Amíg ebihalai vannak a párnak, addig nem szaporodnak, így amint a kicsiket már nem etetik ajánlatos külön venni őket. Ezáltal újra szaporodásra lehet sarkalni a párt.

Pumilio érdekes terráriumi állat, szép színes, piciny termete ellenére is könnyen megtalálható és figyelhető a terráriumban. Szemünk előtt pörög le az élete a párválasztástól a nászon keresztül az ivadékok felneveléséig. Roppant hálás kis jószágok. Remélem, hamarosan én is birtokosa leszek egy pár fantasztikus békának, és ezt kívánom minden érdeklődő terrarista társamnak is.