2008. szeptember 30., kedd

Nyílméreg szekció - Dendrobates leucomelas

Dendrobates leucomelas ( Steindacner, 1864 )

Magyarul sárgaszalagos nyílméregbékának is nevezik. Elterjedési területe elég széles, Guyana nyugati része, venezuela déli része, kolumbia keleti része és egy csipet braziliából. Rejtőzködő életmódja miatt ritkán kerül szem elé így előfordulása távolabbi vidékekre is kiterjedhet. Természetben elég gyakran csoportosan is megtalálható a tavak, patakok mellett pedig a hímek erősen agresszív hajlamához nagy kiterjedésű reviert is tartozik. Ez 2-81nm is lehet.

A sárga elég jól mutat a feketén,ezt ez a béka is kitűnően be tudja mutatni. Terráriumban megpillantva egyből szemet szúr minden látogatómnak. Testét 3 sárga csík határolja fekete testén. Ezen csíkok fodrozottak, olykor hálós, lyukacsos mintázatot vesznek fel. Erről is kapták magyar elnevezésüket. Példányonként eltérő a mintázat így az egyes egyedek megkülönböztetése nem olyan ördöngös feladat. Populációnként változhat azonban ezen 3 szalag kinézete, a bolíviai példányok inkább a hálós, lyukacsos szerkezetű majdhogynem összeérő csíkok jellemzik. Találtak olyan Guyanai populációt melyeken szabályos csíkok találhatóak amik megszólalásig hasonlítanak az Oophaga lehmani/histrionica példányaira. Színezete általában sárga, egyes példányok narancsos beütésűek lehetnek, míg más példányok halványsárga, vagy zöldes színezet jellemzi. Egyes elméletek szerint a szín illetve mintázat semmilyen összefüggésben sincs az élőhellyel

2006-os nagy kalamajka következtében mindössze 5 faj maradt meg a korábban gyűjtő nemként szolgáló Dendrobates nembe. Korábban a histrionica csoportba sorolta Silverstone. Azonban maradt Dendrobates az átszervezés után, mert genetikailag jobban hasonlít az auratus-tinctorius csoport tagjaira, és képes velük kereszteződni, viszont az utódok terméketlenek. És nem is terméketlen petével eteti ivadékait mint az Oophaga nem képviselői.

Testmérete a békáknál nagynak tekinthető. 30-38mm. A nőstények vaskosabbak, nagyobbak a hímeknél.


Talajlakó, az erdők sűrű avarjában rejtőzik a tengerszint feletti 5-800m magasságig. Élőhelyén egyre ritkábban található így 2008-ban az úgynevezett vörös listára tették. Így a kereskedelemben csakis tenyésztett példányok vásárolhatóak meg. Szerencsére elég sok terráriumban szaporodnak ezen drágakövek. Szaporodásuk erősen kötődik az élőhelyükön lévő esős évszakhoz ami nálunk októbertől a márciusig tart. Bár a békák egész évben aktívan ugrálnak az avarban.

Terráriumban tarthatjuk őket csapatban, ekkor gondoskodni kell a kellően nagy alapterületről (100*50) és búvóhelyről vagy párban egy 40*40 terráriumban.

Hőmérsékleti igényük némileg magasabb, 26-30°C közötti, éjszakára náluk is csökkenhet 3-5°C-t a hőmérséklet, akár a természetes élőhelyükön. Páratartalomra 60-80% jellemző, éjjel és az esős évszakban akár 95-100% is lehet. 12-18 hónap alatt kifejlett egyedekké válhatnak békáik. A tényleges ivarérés előtt már 1-2 vagy 4 hónappal megszólalnak a hímek, viszont a nőstények ivarérésénél számíthatunk csak utódokra. Egy-egy alkalommal 2- 8 petét raknak, de egy-egy hím gondozásában akár 15-20 petével is találkozhatunk. Egy hím képes akár egyszerre több nősténnyel is párosodni, és így 2-3 nőstény petéit is őrizgetheti. A petékből 12-15 nap alatt válnak ebihallá az utódok. Körülbelül 3 hónap alatt válnak petéből teljes értéki békává. Jó gondozás mellett akár 10-15 évet is megélnek a terráriumban. Egyes források említést tesznek akár 20 éves példányokról is

Terráriumban jól táplálhatóak muslincával, közepes méretű viaszmoly lárvákkal, levéltetvekkel, napos tücskökkel jól táplálható. Nálam, mint az igazi vadászok ugranak elő az avar alól és falatoznak a beszórt muslincákból. Nagyon fontos náluk is a folyamatos vitaminozás!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Nyílméreg szekció - Ranitomeya imitator, az utánzás nagymestere

  Ranitomeya imitator  (Schulte, 1986)   A  Ranitomeya imitator  az állatvilág legnagyobb utánzója. Ahogy a faj elnevezése imitator is erre ...