2008. szeptember 30., kedd

Volier - Gould Amandina

Gondolom olvasni mindenki szokott és az általános jellemzéseket már kivülról fújja mindenenki minden egyes állatról. Ezért örülök neki, hogy Gedeon néhány praktikus, gyakorlati tanácsot írt a kedvenc madaramról a Gould Amandináról. A Díszmadár Magazin fórumán sok embernek segít, nagy tapasztalata van, ezért is örülök, hogy megosztja velünk tapasztalatait. És annak is örülök,hogy manapság egyre többen tartják ezt a páratlan szépségű ausztrál madarat.

NÉHÁNY PRAKTIKUS JAVASLAT A GOULD AMANDINA HAZAI TARTÁSÁHOZ.

Kell még fürdető és az aljzati homokba tegyünk kis tálkát az ásványi anyagoknak (pl. Prestige Grit), ide szórhatunk kevés grillező faszenet porrá törve. Tegyük a tálkába az eleséget, a fürdetőbe a vizet és betehetjük a madarakat. Később szükségünk lesz egy odúra is, ahol a madarak pározni és költeni fognak. Ez a kalit méretétől függően lehet belül, vagy kívül. Madarainknak csak jó minőségű mag- és lágyeleséget adjunk. Hetente egyszer kaphatnak zöld eleséget (saláta, tyúkhúr, stb.), de ennél is kritérium a vegyszer mentesség. Szükségünk van még megvilágításra, ezt úgy helyezzük el, hogy jól láthassuk a madarakat és ne világítson a szemünkbe (lehetőleg takarékos (pl.11 W-s égő). Ezen kívül biztosítanunk kell éjszakai megvilágítást (pl. 5W-s hűtőszekrény égő), amit a kalittal szemben lévő falon helyezzünk el. Ezt mindig kapcsoljuk be amikor sötét van a helyiségben.

Madaraink minimum 18-20 fokos hőmérsékletet igényelnek, a páratartalom a hazai viszonyoknak megfelelő.

További részletek olvashatók a Díszmadár Magazin Fórumán a GOULD AMANDINA témában, regisztráció után itt is lehet kérdéseket feltenni. Szívesen segítek a gedeone@freemail.hu e-mail címen, vagy a 0630 9514431 telefonon.

II.

Miután madaraink megszokták az új helyüket, megfelelő az elhelyezés és táplálás, kedvesen „sürögnek-forognak”, táplálék-víz- aljazat homokja-ülőpálca, stb. Ismerkednek élőterük minden zugával. Nem kell félnünk, ha közeledésünkre megriadnak. Minél többet „zavarjuk” őket, annál hamarabb megszokják jelenlétünket. Tartózkodjunk a hirtelen mozdulatoktól, a bejövő fény, vagy megvilágítás árnyékolásától. Szerezzünk be megfelelő méretű, nyéllel ellátott halas, vagy lepkehálót kirepült madarunk megfogásához. Várjuk meg, amíg megnyugszik egy helyen és akkor határozott mozdulattal terítsük rá a hálót, ügyelve arra, hogy a háló fém keretével ne sértsük meg. A hálóból kivéve ne szorítsuk össze a markunkat, mert az a madár pusztulásához vezethet. A madár lábai az ujjaink között lógjanak ki, így nem tud elrugaszkodni és vergődni. A feje előre nézzen. A riadt madárkát finoman simogassuk meg a csőr tőtől hátrafele és tegyük vissza a helyére. A fiatal gouldok 10-12 hónapos korban érik el az ivarérettséget. Ekkor már teljes színpompában vannak és vitalitásuk is megfelelő. Általában 1 éves madarakat állítsunk párba. Tegyük fel az odút (ennek a felső 1/3-ad része legyen nyitott. Fészekanyag lehet tiszta, szárított fű. Olyan fészekanyagot, ami a madaraink lábára tekeredhet, ne használjunk. A madarak először ismerkednek az újdonsággal, aztán hamar birtokba veszik. Madaraink nem alkalmazkodnak a mi költési időszakainkhoz, nagyon jól tudják, hogy mikor kell fészket rakniuk. Ezért ne türelmetlenkedjünk. Az az élmény, ami ezután jön, mindenért kárpótol bennünket. A hím énekel, fejét le-fel remegtetve és páros lábbal ugrálva násztáncot jár. A tojó akkor fogadja az udvarlást, ha a hímre figyelve először vízszintesen félretolja a farkát, később követi párját a táncban. A madarak 90 % -ban az odúban pároznak, ezt követően a 10-12. napon megjelenik az első-, majd naponta egy tojás. Fiatal madarak 1-7 tojást rakhatnak.

III.

A tojó tojásait általában a reggeli-, vagy kora délelőtti órákban rakja le, minden nap megközelítően azonos időpontban. A hím még buzgóbban hordja, igazgatja a fészket. Ha elegendő fészekanyaguk van, az első tojásokat részben, vagy teljesen betakarják. Ennek praktikus oka, hogy azok a kotlásig ne száradjanak ki. Madaraink viselkedését figyelve azt tapasztaljuk, hogy először a tojó, majd a hím is egyre több időt tölt az odúban. Általában a 2-3. tojás után kezdődik a kotlás. Zömében nappali időszakban a hím, éjszaka a tojó (lehet fordítva is) üli a tojásokat. Rövid ideig, evés, ivás, egy kis mozgás céljából mindkét madarunk kint lehet, de ilyenkor is válthatják egymást. A hátralévő tojások rakásának időpontjában nappal is a tojóé a fészek. Lehetőleg ebben az időpontban ne zavarjuk madarainkat, mert a tojó elpottyanthatja a tojást, vagy az aljzatra rakja. Ha ez mégis bekövetkezett és a tojás teljesen ép (nincs rajta repedés), óvatosan a két keskenyedő végét fogva helyezzük az odúba, úgy hogy a többit és a fészket ne érintsük. A kotlás kezdetén meglévő tojások egyszerre a 14. napon kelnek, majd a többiből naponta egy. Előfordulhatnak sikertelen párzások is, ezekből származó tojások nem „szemesek” és fehéren a fészekben maradnak. A fiókák kelésének alap feltétele a sikeres párzás (szemes tojások) és a folyamatos kotlás. Ez utóbbi mindkét madárra vonatkozik. Az első fészekaljaknál előfordulhat, hogy a hím nem kotlik, csak a tojó. Ennek oka, hogy keveset tartózkodik a fészekben, ahol a tojásokon ülve fokozatosan növekedne a testhőmérséklete. A kotlás kezdetén „csak” langyosak a tojások, majd egyre melegebbek. Ha a hím kimarad ebből a folyamatból, a tojó kikeltheti fiókákat, de csak abban az esetben tudja felnevelni, ha a hímet elkülönítjük. Ugyanis a hím az új fészek előkészítése és a párzás céljából „eltemeti”, kidobálja a tojásokat, vagy a kikelő fiókákat. Amennyiben ez a probléma 3-4 szer megismétlődik, normalizálását csak a következő évben várhatjuk, amikor madaraink elérik a 2 éves kort. Ha ezek a problémák nem jelentkeznek, a kotlás kezdetétől (éjszaka is a tojásokon ül a tojó, vagy a hím) számított 13-14. naptól adjuk a lágyeleséget. Eleinte keveset (1 mokkás kanál), mert zömében „begy” tej és mageleség keveréke a menü (ebből is először hígabb, majd egyre szilárduló állagú), később (4-5 nap) 3-4 mokkás kanál (a fiókák számának függvényében). A keléstől számított 3-4. naptól már hallhatjuk a picik „sírását”, eleinte halkan, majd egyre erősebben követelik az ételt. Megfelelő táplálás esetén a fiókák gyorsan gyarapodnak, majd a keléstől számított 25. nap környékén teljs tollazatban kirepülnek az odúból. Kérdéseidet itt, e-mailben és a 06 30 9514 431-es telefonszámon is felteheted. (Ahogy időm engedi, folyt. köv.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Nyílméreg szekció - Ranitomeya imitator, az utánzás nagymestere

  Ranitomeya imitator  (Schulte, 1986)   A  Ranitomeya imitator  az állatvilág legnagyobb utánzója. Ahogy a faj elnevezése imitator is erre ...