akvarista csevegések közepette ha megemlítem, hogy egy halas boltban dolgozom mindenki felkapja a fejét. mindenki elkezd ajnározni milyen jó helyen dolgozom, de jó miegymás, nekem ez az álommeló. nos, hát nekem nem.
többen úgy vélik remek lehet egész nap halakkal foglalkozni, egész nap nézni őket. ez így is lenne ha pusztán mint megtűrt nézelődőből avanzsált barátja lennék a díszállat kereskedésnek. de én ott dolgozó vagyok. nekem kell megküzdenem az akváriumok tisztán tartásával és egy nagyobb üzletben ,ahol akár 20-30-40 akvárium is helyet foglal, nem olyan egyszerű az élet :) arról nem is beszélve, hogy a halak számtalan helyről érkeznek, roppant nagy galibát okozhat akár csak egy jófejségből visszavett csökött guppy is.
mindenki csak a pozitív oldalát látja, h halakkal kell foglalkozni, pedig talán a halak kapják a legkevesebb figyelmet. hisz ott vannak a vevők, miattuk él az üzlet, velük kell törődni. a dolognak ezen része talán a legnehezebb. sokan elképzelés nélkül térnek be és elvárják, h rájuk erőltesd a vágyaidat. te milyen halakat ajánlanál? te milyen halakat raknál az akváriumodba? te összetennéd ezeket? te...? te...? te...?
van egy réteg akinek elmondod a véleményed, ajánlásod, ekkor rukkol elő az ő ötletével s mint makacs öszvér ragaszkodik hozzá, mert a szomszéd is így csinálja. akkor miért kéri ki az én véleményem, tanácsom? ha már megvan egy elképzelése ami mellől nem hajlandó tágítani? és jobban halgat Pistikére, a 12 éves szomszéd kisfiúra mint rám, aki már Pistike születése előtt is bettákat neveltem üres joghurtos poharakban.
a leggyakoribb ilyen eset a gömbakvárium és az aranyhal esete. sokan meg vannak döbbenve mikor mondom az aranyhal nem azért cuppog a víz tetején, mert éhes és enni kér, hanem mert fuldoklik abban a kis gömb cukorkatárolóban. az emberek illetve a hozzáállásuk miatt még évekkel ezelőtt úgy döntöttem soha többet nem akarok ilyen munkát végezni. erre tessék, újra itt vagyok :)
szerencsére sok pozitív visszacsatolás is érkezik, emberek akik visszajárnak, újabb és újabb tanácsokat kérnek, örömmel újságolják, hogy a halak remekül megvannak egymással és esetenként szépen szaporodnak is. az ilyen kis pozitív töltések azok amik életben tartanak, na meg a fizetés :D
figyelembe kell venni azt is, hogy ez is egy munkahely mint bármi más. itt is vannak munkatársak, főnökök a velük kialakult kapcsolat ugyanúgy lehet botrányos ami rányomja bélyegét a munkavégzésre a hangulat által. sőt, nem is biztos, h a kollégáid hozzáértő emberek ami csak újabb konfliktusokat szül.
tehát badarság azt hinni, csak azért mert az ember egy állatkereskedésben dolgozik, neki minden csupa jó és szép és ez az igazi álommeló.
többen úgy vélik remek lehet egész nap halakkal foglalkozni, egész nap nézni őket. ez így is lenne ha pusztán mint megtűrt nézelődőből avanzsált barátja lennék a díszállat kereskedésnek. de én ott dolgozó vagyok. nekem kell megküzdenem az akváriumok tisztán tartásával és egy nagyobb üzletben ,ahol akár 20-30-40 akvárium is helyet foglal, nem olyan egyszerű az élet :) arról nem is beszélve, hogy a halak számtalan helyről érkeznek, roppant nagy galibát okozhat akár csak egy jófejségből visszavett csökött guppy is.
mindenki csak a pozitív oldalát látja, h halakkal kell foglalkozni, pedig talán a halak kapják a legkevesebb figyelmet. hisz ott vannak a vevők, miattuk él az üzlet, velük kell törődni. a dolognak ezen része talán a legnehezebb. sokan elképzelés nélkül térnek be és elvárják, h rájuk erőltesd a vágyaidat. te milyen halakat ajánlanál? te milyen halakat raknál az akváriumodba? te összetennéd ezeket? te...? te...? te...?
van egy réteg akinek elmondod a véleményed, ajánlásod, ekkor rukkol elő az ő ötletével s mint makacs öszvér ragaszkodik hozzá, mert a szomszéd is így csinálja. akkor miért kéri ki az én véleményem, tanácsom? ha már megvan egy elképzelése ami mellől nem hajlandó tágítani? és jobban halgat Pistikére, a 12 éves szomszéd kisfiúra mint rám, aki már Pistike születése előtt is bettákat neveltem üres joghurtos poharakban.
a leggyakoribb ilyen eset a gömbakvárium és az aranyhal esete. sokan meg vannak döbbenve mikor mondom az aranyhal nem azért cuppog a víz tetején, mert éhes és enni kér, hanem mert fuldoklik abban a kis gömb cukorkatárolóban. az emberek illetve a hozzáállásuk miatt még évekkel ezelőtt úgy döntöttem soha többet nem akarok ilyen munkát végezni. erre tessék, újra itt vagyok :)
szerencsére sok pozitív visszacsatolás is érkezik, emberek akik visszajárnak, újabb és újabb tanácsokat kérnek, örömmel újságolják, hogy a halak remekül megvannak egymással és esetenként szépen szaporodnak is. az ilyen kis pozitív töltések azok amik életben tartanak, na meg a fizetés :D
figyelembe kell venni azt is, hogy ez is egy munkahely mint bármi más. itt is vannak munkatársak, főnökök a velük kialakult kapcsolat ugyanúgy lehet botrányos ami rányomja bélyegét a munkavégzésre a hangulat által. sőt, nem is biztos, h a kollégáid hozzáértő emberek ami csak újabb konfliktusokat szül.
tehát badarság azt hinni, csak azért mert az ember egy állatkereskedésben dolgozik, neki minden csupa jó és szép és ez az igazi álommeló.
Örülök, hogy megtörted a hosszú csendet MR!
VálaszTörlésJó kis post! ;)
Üdv,
Rain
Jó látni, hogy visszatértél. :) A post is nagyon tetszett. Remélem a következőre nem kell ennyit várunk! ;)
VálaszTörlésHi
VálaszTörlésTökéletesen megértelek, mert én is boltban dolgozok, nagyjából a hobbijaimból kinőve. Az elején jópofa, hogy "azt csinálom amihez kedvem van", de egy idő után ez is csak egy munkává válik, melyben keresed a miértekre a választ.
Én saját boltra vágyom, és mellette egy műhelyre, ahol akváriumokat, és hozzá való bútorokat gyártanánk. Sajnos ehhez kertes ház kellene, ami nekem nincs. De előbb-vagy utóbb lesz, és akkor megépíthetem a falbahelyezett betonakváriumomat is. Debrecenben sem megy jól a díszállat-kereskedéseknek, beszéltem néhány tulajjal.
VálaszTörlésHa az osztrák határ mellé tudnék költözni, hirdethetném magam, mint akvárium építő- és berendező.
Van erre a bútoros-akváriumos dologra igény?
VálaszTörlésValahogy látom az embereken, hogy megrémülnek, ha meglátják az árat, aztán persze szomorúak ha összedől a gyerek régi íróasztala a 150l-es akvárium alatt!
Sajnos én azt látom, hogy ez a hobby átment luxusba! Régen nagyon sok akváriumot lehetett látni az osztálytársaknál, stb..most meg...Bár a mostani fiatalabb korosztály nem is érdeklődik ez iránt. Maradnak a kütyük...