2008. július 31., csütörtök

Nyílméreg szekció - X-frog - a kívülállók

Az állatvilágban, vagyis nem csak ott, hanem az egész földön jelen van az evolúció. Ez teszi lehetővé, hogy most a földön ilyen sokszínű állat és növényvilág tud létezni. Bár vannak emberek kik a teremtésben hisznek és elvetik az evolúció folyamatát, őket megkérném, hogy ne olvassák tovább az írást mert nyugalmukat megzavarhatja. Köszönöm.



Nos, ennek a folyamatnak alapja az, hogy az élőlények genetikai készlete módosul valamely behatás következtében. Ennek lehet jó és rossz oldala is. A negatív következményekkel járó mutációk nem, vagy csak igen ritkán figyelhetők meg a természetben, hisz nekik ebből hátrányuk származik, életképtelenek lesznek abban a környezetben. Itt újabb emberi beavatkozás történik, hisz jelen esetünkben a terráriumban, fogságban tartott állatoknál nincsenek meg azok a külső veszélyek melyek megakadályozhatnák a természetben nem kívánt módosulás fennmaradását. Vannak olyan módosulások melyek zömében nem befolyásolják az egyed életét. Ilyenek lehetnek a nyílméregbékáknál a színváltozatok. Más más populációkban különféle színárnyalatok, színeltérések figyelhetőek meg. Példa erre csak a Dendrobates auratus, aminek közel 30 változata ismert. Érdekesen változnak az elszakadt populációk megjelenése. A Hawaii szigetekre betelepített auratusok is más mintázatokat adnak ki, mint az eredetileg odatelepített fajok rajzolata.


Terráriumi körülmények közt jobban megfigyelhetők ezen módosulások. A miértjét lehet találgatni, talán az lehet probléma, hogy az egyedek kik egymás közt párzanak, javarészt testvérek. Ez magyarázhatja azt is, hogy pl. az Epipedobates tricolor egyedeinek középső csíkja generációnként egyre halványul. Több fényképes beszámoló is került fel a netre különféle fórumokra, talán a legnagyobb ilyen fórum a dendroboard.com. itt több topicban is foglalkoznak a témával, publikálnak képeket. Egyes egyedeknél a rajzolat, mintázat megmarad és a színe is, viszont a test alapszíne, ami javarészt fekete, ez halványul, akár teljesen pigmentmentesé is.



Más egyedek pedig besötétednek, olykor a mintázat is alig-alig észrevehető. Arról nincs információm, ezen pigmentbeli változásokon végbement egyedek gyorsabban illetve lassabban fejlődnek átlagos színezetű társaiknál. Akvarisztikában figyelhető meg, hogy a sok fekete pigmentet tartalmazó állatok mint a vitorláshalaknál, szifóknál lassabban fejlődnek, érzékenyebbek, és kevésbé termékenyek mint az alap változatok.



Van mikor új szín jelentkezik a békán, mint a képen prezentált E. tricolor esetében, vagy a színek eltűnnek, mint a szinte teljesen kék Dendrobates tinctorius ’Azureus’ esetében, ahol a háton lévő fekete rajzolatok hiányoznak. ezek nem érintik hátrányosan az állatokat, és esetleg továbbtenyésztve terráriumi körülmények közt alakulhatnak ki új színváltozatok. Én ezen manipulációkat nem támogatom, magam részéről a természetesség híve vagyok.



A mutációk extrémebb változata mikor a test módosulásával jár. Ilyen lehet egy 3. láb kinövése, csökevényesedett végtagok. Ezen egyedek sokkal kevésbé életképesek, gyakorta meg sem érik azt, hogy békákká alakuljanak. Az ilyen példányokat nem érdemes magtartani, az állomány védelme érdekében ajánlatos kiszelektálni a tenyészetből. Szintén nem szabad az állományban hagyni az úgynevezett pálcikalábú békákat sem. Ezek a helytelen táplálék, vitaminhiány miatt alakulhatnak ki.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Nyílméreg szekció - Ranitomeya imitator, az utánzás nagymestere

  Ranitomeya imitator  (Schulte, 1986)   A  Ranitomeya imitator  az állatvilág legnagyobb utánzója. Ahogy a faj elnevezése imitator is erre ...